Esztergom Évlapjai 2000

†HEGEDŰS Rajmund: Liszt és Bayreuth

Dániel fiát és másik leányát már korábban elvesztette, csak Cosima maradt meg neki, aki eddig is közel állt a szívéhez. Az események azonban azt mutatták, hogy Liszt rosszul ítélte meg leányát. Cosima magtartását nemcsak a szenvedély határozta meg. Lemondott korábbi életéről, hogy teljesen Wagnernek szentelhesse magát. Élethivatásának tekintette ezt a kapcsolatot, azért adott fel mindent, még vallását is, hogy teljesen Wagnernek és művészetének szentelhesse magát. Ő olyan a számomra, mint az istenítélet: el kell viselni - írta. Ezt a szenvedélyes nyakasságot, lobbanékony lelkesedést Cosima az ereiben folyó magyar vérnek tulajdonította. Akármilyen nagy volt Liszt haragja, leánya második házassága után mégis úgy vélekedett, hogy Cosimának most méltó férje van. * Cosima 1872-ben megtudta, apja azt szeretné, ha meglátogatnák őt Weimarban, mert rendezni kívánja kettejük dolgát. A látogatásra szeptember 2-6. között került sor. Ott tartózkodásuk alatt Liszt többször jelét adta annak, hogy mennyire vonzódik leányához, gavallér módra nagy rózsacsokrot is küldött neki. Cosima boldog, de egyben szomorú is apja sorsa miatt; úgy érzi, Wittgensteinné elválasztja apját tőle. Alapjában véve azonban a látogatás hangulata jó, vidám és komoly volt, Wagner is rendkívül barátságosan és jókedvűen viselkedett. Liszt Cosima kérésére sokat zongorázik, Beethovent, Chopint játszik, előadja saját Mefisztó-keringőjét is és az Istenek alkonyából is muzsikálnak. „Sűrűn idézi fel a régi időket - írja Cosima -, amikor a berlini piacon együtt vettünk gyümölcsöt és az összetartozás régi érzése hamarosan visszatér". Liszt már szeptember közepén „szép levélben" jelezte bayreuthi látogatását, majd a hó végén újból megerősítette szándékát. A látogatásra október 17-én került sor. „Iszonyatos útja volt - olvashatjuk Cosima naplójában - éjjel ötszörös kocsicsere stb... Gyalog jön Miska inasával és a hordárral, de vidám és egészséges, sokat beszélgetünk..." Liszt akkor járt először Bayreuthban, a város tetszik neki. Megtekinti az építkezéseket, az operaházat, ellátogat a polgármesterhez is. A családtagok is közelebb kerültek egymáshoz. Kiderült, hogy Liszt nem akar leányáról lemondani. A Wagner-unokákkal is most találkozott először, „a gyerekek tetszenek Apámnak, és egészen jól viselkednek." Cosimával és a gyerekekkel sétál a Hofgartenben, a családi estéken zongorázik Bach és Wagner műveiből, valamint saját kompozícióiból játszik. Mindenkit elbűvöl. Tervek születtek bayreuthi végleges letelepedéséről is. Úgy tűnik, a kibékülés teljessé, véglegessé vált. „Túláradó boldogság: hogy hozzánk tartozik, hogy nem szabadna elválnia tőlünk." Wittgensteinné árnyéka azonban itt sem hagyta el és ettől a Wagner-házaspár sem tudott megszabadulni. Ezt igazolja Cosima október 17-ei naplóbejegyzése is: „Hosszú beszélgetés apámmal. Wittgenstein hercegné kínozza velünk kapcsolatban, hogy meneküljön Wagner művészi-morális befolyása elől, engem ne lásson viszont, ezt kívánja meg az ő méltósága. ...Nagyon elszomorít, hogy Apámat így kínozzák - olyan fáradt és mindig rángatják! Nevezetesen ez a szerencsétlen aszszony ott Rómában soha egyebet nem tett, csak ellenünk uszította - de ő nem akart lemondani rólam és rólunk." Liszt október 21-én, egy nappal 61. születésnapja előtt elhagyja Bayreuthot és Regensburgba ment, hogy ott csöndesen, egyedül töltse születésnapját. „Bánatos reggel, búcsú" - írja Cosima. 128