Esztergom Évlapjai 2000

†HEGEDŰS Rajmund: Liszt és Bayreuth

Az. együttlét szép emlékei, a bizalmas beszélgetések Lisztre is hatással voltak. Örült a kibékülésnek, mert visszakapta leányát és a művész-barátot. A látogatást követően azt írta Wittgenstein hercegnének a leányáról, hogy Cosima rendkívüli és igen értékes nő, aki fölötte áll a közönséges ítéleteknek és méltó arra a bámulatra, amit ismerőseiben kelt. Lelkesedéssel szenteli magát Wagnernek, mint Senta a bolygó hollandinak. Ö lesz Wagner megmentője. Nietzsche, a filozófus, aki Wagner baráti köréhez tartozott, szinte hasonló hangon nyilatkozott Cosimáról. Azt tartotta róla, hogy ő volt „az egyetlen nagystílű aszszony", kit ismert. 1872 és 1886 között Liszt gyakran eltért a megszokott háromszögtől, a Pest - Weimar -Róma útvonaltól. Bayreuthi látogatásai mindig ünnepszámba mentek a Wagnercsaládnál. Liszt is egyre inkább tudatára ébredt annak, hogy nemcsak apa, hanem nagyapa is. Bayreuth az igazi otthon illúzióját adta meg neki: ott voltak körülötte az unokák, akikkel a cukrászdában nagy lakomákat szoktak csapni, és akiknek könnyed mosollyal adta oda maradék útipénzét, élvezhette leánya sokszor könnyes szeretetét, és ott volt a veje, kit egyben legjobb barátjának is tartott. Részt vett a család életében; a Wagner-villában mindig akadtak vendégek, napirenden voltak a hangversenyek, amelyeken Liszt is közreműködött. Bayreuthban Liszt otthon érezte magát. Wagner nagyra értékelte Liszt virtuóz zongorajátékát. Szerinte Liszt varázslatosan játszott, ő volt az egyetlen, ki Beethovent helyesen tudta megszólaltatni. És ő, Wagner is Liszt által tudta meg, milyen óriás valójában Bach. Wagner úgy érezte, hogy igazán csak Liszttel tud muzsikálni. Az együttes muzsikálásnak néha humoros formái is akadtak. Egy alkalommal a két férfi játszotta a gyerekeknek a talpalávalót, máskor Cosimának adták elő a Parsifal 3- felvonását úgy, hogy Wagner énekelte a szólamokat, és Liszt játszotta hozzá a kíséretet. A családias hangulathoz hozzátartoztak az ünnepi üdvözletek is. 1878-ban Liszt születésnapjára a család latin nyelvű táviratot küldött: „Magnificat anima nostra Patrem optimum Franciscum. Richárd, Cosima cum família" (Magasztalja a mi lelkünk a legjobb atyát: Ferencet. Richárd, Cosima és családja). Utána pedig ittak is a távollevő legjobb apa egészségére. Liszt újévi távirata Pestről ugyanebben az évben: „Parsifal most érkezett; a köszönet elnémul, szívem, lelkem tiéd marad. Liszt." Cosima a naplójában is mindig megemlékezett apja születésnapjáról, később halálának napjáról is, mely a családi megemlékezés ünnepévé vált. A gyászévfordulóra rendezett estélyeken általában 3040 ember volt hivatalos. A hölgyek fekete ruhában jelentek meg, és ünnepi megemlékezésként Liszt szimfonikus költeményeit adták elő két zongorán, valamint dalait énekelték. Liszt egyházi zenéjével Wagner nem volt kibékülve. Szerinte ezek a művek Wittgensteinné hatására keletkeztek, és nem illenek Liszthez. Barátja sokkal jobban tenné, vélte, ha oratóriumok helyett szimfóniákat írna. Amikor Liszt egy alkalommal három megzenésített Petrarca szonettet (Pace non trovo, Benedetto, I'vidi in terna) hozott Cosimának ajándékba, Wagner örült, hogy barátját ismét „világinak" látja. Liszt zeneszerzői munkásságáról Wagner általában elismeréssel szólt, és ez nagy szó volt, ha meggondoljuk, hogy ugyanakkor a kortárs zeneszenőkről néha nem a legszebb hangon nyilatkozott. Barátja h129