Esztergom Évlapjai 2000

†HEGEDŰS Rajmund: Liszt és Bayreuth

egyszersmind kapcsolatát is a zenei világgal. Liszt segítsége ezért oly felbecsülhetetlen, mert részben helyreállította ezt a kapcsolatot. Csalhatatlanul felismerte barátja nagy tehetségét és mindent elkövetett annak érdekében, hogy a közönség megismerje barátja zenéjét. Ezt azzal könnyítette meg, hogy a város újságjában, a Weimarer Zeitungban ismertette, elemezte a bemutatott operákat és zongoraátiratokat is készített Wagner művei alapján. Amikor pedig Liszt 1865 augusztusában Pesten járt, rávette a Nemzeti Színház igazgatóságát arra, hogy 500 forintért vásárolja meg a Lohengrin előadási jogát. Ezeknek az éveknek őszinte művész-barátságáról Wagner maga így nyilatkozott: „Nélküle még az sem volnék, ami vagyok; s ha ő nincsen, talán már rég el volnék feledve. Nem élhetek olyan sokáig, hogy hálám adóját neki leróhassam." Ez a barátság azonban a 60-as évek közepén válságba került. Oka Wagner és Cosima kapcsolata volt. Wagner 1853-ban párizsi útja alkalmával ismerte meg az alig 16 éves Cosimát, Liszt és Marié d'Agoult leányát. Négy évvel később Cosima férjhez megy apja egyik tehetséges tanítványához, Hans von Bülow karmesterhez. A házaspárnak csakhamar két leánygyermeke született, Daniela és Blandine. Cosima eleinte mindent elkövetett, hogy már apjára való tekintettel is megkönnyítse és elősegítse férje érvényesülését Idővel azonban megromlott a viszony a házastársak között, ezt Bülow ideges és néha a kíméletlenségig menő természete is elősegítette. Cosima számára e házasság idővel gyötrelemmé vált. Késóbb, amikor 1863-ban újra találkoztak Wagnerrel Berlinben, megfogadták, hogy életüket együtt fogják leélni. Hosszas huzavona után, Cosima 1868-ban végleg elhagyta férjét és két leányával Wagnerhez költözött. A válást 1870 júliusában mondták ki, így egy hónappal később egybekelhettek. Az esküvőig Cosima három gyermeket szült férjének (1865: Isolda, 1867: Éva, 1869:Siegfried) és két évvel a házasságkötés után az evangélikus vallásra is áttért. „Az asszonynak mindent fel szabad és fel kell áldoznia a szeretett férfi kedvéért, a férfi számára azonban kell lennie egy pontnak, amelytől nem tágít, ahol megingathatatlan" - írja Cosima e kérdéssel kapcsolatban naplójában. A házasság szokatlan körülményeit azért emeltem ki, mert csak így tudjuk megérteni, mindez hogyan hatott Lisztre, aki tulajdonképpen már 1864-ben tudott leánya és Wagner kapcsolatáról. Először megelégedett az erkölcsi intéssel, gondolván, a szenvedély elmúlik, a lelkiismeret furdalása megmarad. Azt hitte, még megmentheti Cosima és Bülow házasságát. Mikor látta, hogy a szép szó nem használ, arra törekedett, hogy leányát távol tartsa Wagnertől. Meghívta magához Cosimát és férjét Pestre az Erzsébet-legenda bemutatójára, öt hétig magánál tartotta. Közben elvitte magával Cosimát Szekszárdra barátjához, báró Augusz Antalhoz. Mindez elkeserítette Wagnert, naplója, a barna könyv bejegyzései jól tükrözik akkori lelkiállapotát. De érdekes módon Wagner ugyanakkor menteni is próbálja barátját és Liszt ellenállását elsősorban Wittgenstein hercegné befolyásának tulajdonította. Liszt Ferenc leánya válása és második házassága miatt nagyon kínos helyzetbe került. 1861 óta egyik lakhelye Róma volt, az abbé címet viselte, abbéruhában járt és meglehetősen bigott katolikus környezetben élt. Leányának viselkedése ebben a társaságban állandóan beszédtéma lehetett. így kénytelen volt Cosimával néhány évre minden kapcsolatot megszakítani, pedig a maga módján a történtek ellenére is változatlanul szerette leányát. 127