Esztergom Évlapjai 2000

ORTUTAY Andrásné: Társadalmi és egészségi viszonyok Esztergomban a XIX. század negyvenes éveiben

abban találjanak végső menedéket, ez nem volt kórház, de megtörtént, hogy oda útközben elesett beteg vándorokat is bevittek, és azok ott ápolásban és ellátásban részesültek."

3

6 Az elnevezések mutatják, hogy az 1840-es években az emberek tudatában még nem vált szét az emberbaráti, szociális intézmény, az ápoló-gyógyító intézménytől. Hiszen abban a korban, amikor többségük otthon született, szenvedett, ápoltatott és halt meg, csak szélsőséges és nagyon hasonló okokból szorultak a társadalom segítségére: tehetetlen aggság, nyomor, nyomorékság, gondoskodó család hiánya miatt. De a város vezetői írásban is felváltva használták az előbbi megnevezéseket. Ugyanazon okból („törődött és tehetetlen öregségére való tekintettel, ... öreg és beteges, élelmének megszerzésére alkalmatlansága miatt") az egyik kérelmezőt „a szegények házába", a másikat „a kórházba" vették be.

3

7 Leggyakrabban az „Ispita" megnevezést használták, ha az „Egésség dolgai"-ról vagy az intézmény anyagi ellátásáról tárgyaltak. Esztergom városa tudatában volt annak, hogy „ezen intézeteknek, melyeknek fenntartása a szenvedő emberiség iránti keresztényi könyörületesség is"

3

8, nem csak a szenvedések enyhítésében van emberbaráti szerepük: fontosak a közegészségügy szempontjából, csökkentik a járványveszélyt, s az „utczai és házankénti koldulást"

3

9 csökkentvén javítják a közbiztonságot is. Gyakori érv az is, hogy az adózó városi polgárnak joga van szélsőséges élethelyzetekben a gondoskodásra.

4

0 Ilyen menedékhely már a XVIII. században volt a városban.

4

1 Az 1831-es kolerajárvány tapasztalatai is azt bizonyították, hogy a betegség terjedése és mortalitása csökkenthető a közegészségügy jó megszervezésével. (Esztergomot - köszönhető az elrendelt vesztegzárnak, szigorú felügyeletnek, orvosi munkának - kevésbé sújtotta a járvány s a megbetegedetteknek csupán 11%-a halt meg.) Ez ösztönözte a városi tanácsot egy tágasabb, öregek és betegek ellátására alkalmas ház megépítésére. Az első, Buda utcai épületet az 1838-as nagy árvíz megrongálta, de 1839 őszére tető alá került az új épület a Csillag utcában, szinte már a mai formájában. Kápolna választotta el a szegények és a betegek házát - összesen 13 férőhelyet. „A kápolna jobb szárnyán két tágas és illendően bebútorozott szobákból álló szegények háza ...bal szárnyán pedig két igen tágas szobával ellátott kórház,... amelyeknek egyike megkülönbözött személyek részére, másika pedig 36. Komárom-Esztergom k. e.e. vármegyék múltja és jelene. (Szerk: OSVÁTH Andor) Bp. 1938.55. 37. Jegyzőkönyv 1840/1270,1017,1661. 38. Jegyzőkönyv 1841/1043. 39. Jegyzőkönyv 1842/2709. 40. uo. MOJORSZKI János egyaránt hivatkozik 78 évére, szeme gyengeségére s arra, hogy 28 évig volt adózó. 41. GRÓSZ Lipót Emlékirat a hazai betegápolási ügy keletkezése, fejlődése és jelenlegi állásáról Buda, 1869.5. 101