Esztergom Évlapjai 2000

ORTUTAY Andrásné: Társadalmi és egészségi viszonyok Esztergomban a XIX. század negyvenes éveiben

A helytartótanácsnak küldött kimutatás pontosságát az kérdőjelezi csak meg, hogy feltűnő: valóban pontosan 100 oltandó gyerek volt-e a városban. Az oltások rendszertelenségére utal, hogy egy családból esetleg három gyermeket is oltottak egy napon: Dévai Pál szabó: Pál, 4 éves; Therezia, 3 éves; Julianna, 3 hónapos; Kontra János kapás: János, 4 1/2 éves, Mihály 2 éves, Katalin 6 hónapos. Az oltásért 1840-ben Kamenszky Istvánnak, 1841-től Csernó Jánosnak fizetett a város. 1840:92 gyermek beoltásáért: 9,12 Ft (Tehát nem volt 100!) 1841: "a kebelbéli gyermekek himlő ojtásáért": lOFt 1842:252 gyermekért: 25,12 Ft 1843:85 gyermekért: 8,30 Ft

3

2 Nőtt az orvosok bérének aránya a város összkiadásaiból: míg 1819-ben 4,1%, 1845-ben már 4,3% volt. A 40-es években vezették be a főorvos „kvártélypénzét" is.

33 Palkovics Károly főorvos: évi 150 F negyedévenként 37,70 Ft kvártélypénz Csernó János seborvos: évi 60 Ft Effner Ferenc seborvos: évi 10 Ft mészárszék-felügyelőként: évi 10 Ft Szeiferth Anna első bába: évi 80 Ft Ivánszki Klára második bába: évi 10 Ft

3

4 A város irataiban nyoma van a fogyatékosokról való állami gondoskodás törekvésének is. Összeíratták az „Észbetegek, Gábák és Nehézkórosok" listáját, közölték, hogy a helybeli világtalan gyermekek a pesti vakok intézetében helyezhetők el, felküldették a „siket némák" jegyzékét

3

5 Mindezt tudomásul vette a város: „utasíttatik", „kihirdettetik", „felküldetik". De annak nincs nyoma, hogy érdemi intézkedés is történt volna. Nyomorultjai sorsénak enyhítését a városnak kellett megkísérelnie. Az „Ispita" szerepe - emberi sorsok „Ispita", „ispotály", "ispitály", „beteg - intézet", „betegház", „szegények háza", „szegények intézete", „kór- és szegények háza", „beteg és szegények háza", „kórház", „kebelbeli kórház" - ezeket a megnevezéseket használta a kor embere, amikor megnevezte azt az intézményt, mely arra szolgált, hogy az önhibájukon kívül elaggott szegény polgárok 32. Számadás 1840,4*1. 33. ORTUTAY András: Esztergom szabad királyi város gazdálkodása 397. in.: A Dunántúl településtörténete. Veszprém, 1984.397. 34. Pénztárkönyv 1838/40, 1840/41, 1842/43- Csak a főorvos kapta rendes időközönként (negyedévenként) a bérét - a többiek rendszertelenül: két hónap és fél év között. 35. Jegyzőkönyv 1841/876,1842/2169,1843/916,1043. 100