Esztergom Évlapjai 1994

TAPOLCAINÉ SÁRAY SZABÓ ÉVA: Könyvkiadás, könyvterjesztés, olvasás Komárom és Esztergom vármegyében (1705-1849)

csolatban. Ezekben, mint pl. az 1792-ben közzétett "Anuntiatio et Notitia Operis" c. felhívásában Grossinger készülő munkájának tartalmi ismertetését közli, jelezve a kötet várható árát is. A másik, Csokonai Kleist-fordításának 1802-es kiadása, "Ábécé renddel" közli az "Előfizető urak" neveit. A szép kivitelű kötet borítóinak belső felén az "urak" mellett "hölgyeket" is találunk a 44 név között, így pl. "Festetits Mária Asszony ő Nagys.", "Pázmándy Johanna Kisasszony Kömlődről" - az előfizetők többségükben komáromi és környéki lakosok. Szám szerint nem sok, de mégis több, mint Csokonai debreceni kísérletezésének eredménye; ugyanis 1802-ben, munkáinak 1-3 "csomójára" (Kleist, Dorottya, Lilla) meghirdetett előfizetési felhívására - a közölt kedvezmény ellenére - szülővárosában mindössze 28 aláíró jelentkezett.

2

9 A komáromi Kleist a 44 előfizető ellenére 500 példányban jelent meg. A későbbiekben csak Beimel Józsefnél találunk előfizetési felhívást Rátz András Liturgiájának (1823) előzetes bejelentésével kapcsolatban, a szertartáskönyv részletes ismertetésével, terjedelmének és árának megjelölésével. A még ugyanabban az évben megjelenő könyv bevezetőjében a szerző kifejti, hogy az előfizetők nagy száma (I) ösztönözte a terjedelem megnövelésére, azonban ennek ellenére sem tudta volna kiadni gr. Zerdahelyi Pál anyagi támogatása nélkül. Sajnos, a névjegyzék közzététele ezúttal is elmaradt, így nem tudjuk meg az előfizetők "nagy számát". A másik Beimel-kiadvány, Feniczy János: A szent misének becse (1839) c. kötetében közölt névjegyzék szerint az "Elő-fizetők vagy alá-írtak" - számszerint 62, főleg egyházi személy - közel 200 példányban rendelte meg a könyvet. Ennyi mindössze, amit a nyomdák feldolgozott kiadványai elárulnak... Ez a megállapítás természetesen csak a komáromi és esztergomi nyomdatermékekre vonatkozik, lehetséges, hogy más nyomdák és szerzők nagyobb gondot fordítottak ezekre a jelenségekre. Mindenesetre rendkívül érdekes lenne a kiadványoknak ilyen szempontból való országos elemzése. Az előfizetők számának ismerete valamelyes támpontot jelentene a kiadványok példányszámának meghatározásánál. A régi nyomtatványok példányszámáról ugyanis nagyon kevés adattal rendelkezünk, mivel a kiadói tevékenység alapvető dokumentumai, a nyomdakönyvek alig maradtak meg ebből az időszakból. A XVI-XVII. századi nyomtatványok átlagos példányszámát 2-400-ban határozzák meg,

3

0 elsősorban az előállítási költségek magas volta miatt. Ez a szám a XVIII. században megemelkedik ugyan, de igen nagy eltérések vannak kiadványféleségenként. A legfőbb fogyasztási cikk a naptár, az iskolakönyv, a katekizmus, az abc-könyvek és az imakönyvek.

3

1 A komáromi és az esztergomi nyomdákban a vizsgált időszakban 121 naptár jelent meg, ezek közül, főleg az országszerte keresett és ismert komáromi kalendárium rendkívül magas példányszámára lehet következtetni. Más kiadványféleségnél, az újabb kiadások gyakoriságát figyelembevéve, szintén lehet következtetéseket levonni. Hasonló keresettségnek örvendtek a tankönyvek, ezek közül a komáromi nyomdákban 35 féle jelent meg, főleg Weinmüllerék kiadásában - bár a tankönyvkiadás joga 1779-től az Egyetemi Nyomdáé volt -, a legtöbb 1800-1826 között. Ezek a kiadványok 97