Esztergom Évlapjai 1994

TAPOLCAINÉ SÁRAY SZABÓ ÉVA: Könyvkiadás, könyvterjesztés, olvasás Komárom és Esztergom vármegyében (1705-1849)

kül: ugyanígy Zay Sámuel Magyar Minerológia (1791) ajánlása is gr. Nádasdy Mihály (1775-1824) Komárom vármegyei főispánhoz. Nagy Sámuel Sander - fordítását - Az Istennek jósága és bölcsessége a természetben (1794) - szintén nem anyagi segítség reményében ajánlotta Kazinczynak, amint az a hozzá intézett szövegből is kitűnik: "A Te neved metszem Uram ennek (ti. a könyvnek) homlokára: hogy így meg-bélyegezve az irigy kezek között meg ne haljon [...] Engedd meg, hogy ez a vékony ajándék, az adónak Erántad való érzéseit petsételje-meg, az egyenes ítélet előtt." Baróti Szabó Dávid a Magyarság Virágit (1803) "kisded ajándék"-ul szánja Pyber Benedeknek; a hála és tisztelet érződik ki Poots András Ifjúi verseinek (1791) báji Patay Borbálához és Máriához intézett szavaiból is. Balogh Sándor monostori főapát iránti nagyrabecsülését fejezi ki Negyedes Pál Lelki Kalauzának (1797) bevezetője: "az iliyen Nagy Kalauz kis Kalauzomat reménylem, kedvesebbé teendi az Növendék Papok előtt, kik, ha jobb elc-meneteleket akarnak tenni, mindenkor méltóságos férfiakat tanuljanak magoknak tükörül választani". Hasonló jellegű az esztergomi nyomtatványok egyházi személyekhez intp7ptt aiánláci fnrmáia íq ——— j—— . ~...j — Esetenként az anyagi támogatás lehetőségét kifejező dedikációkat is találunk. Katona Mihály a Föld Mathematika le-írása (1814) című könyvének előszava végén mond köszönetet nagy pártfogójának, Szarka Jánosnak, a "Komáromi Reformata Ekklesia nagy érdemű Fő Curatorának" és feleségének, akiknek segítsége nélkül "ez a Munka [...] sokkal kisebb formában és minden Rajz nélkül jött volna ki a Világ eleibe", ha "ezen Munkára tejendő költségelmek nagy részét, az az a Typhographust illető részt, nem-tsak meg-ígérték, hanem arra kerek számbari ezer Forintot Váltó tzédulában előre valósággal le-fizették." - Ugyanitt tesz említést a "Komáromi Musák" nagy mecénásairól, Pázmándi Józsefről és Zay Sámuelről is. A fenti példák bizonyítják, hogy a századfordulón az ajánlások jellege megváltozott, az anyagi támogatás reményét az erkölcsi tiszteletadás váltotta fel. Egyre többen vallották Háló Kováts József véleményét, aki Vergilius-fordításának (1790) bevezetőjében így ír: "Minthogy az Ajánló-Levél, többnyire igen alatsony és hízelkedő elméknek szüleménye; és leg-gyakrabban sok költséggel járó Vendég a nagy Embereknek házokban, s alkalmatlan koldus az ő ajtóikonn: [...] én soha nem szoktam senkinek terhére lenni. Az emberi Nemzet Köz-átkát, hogy verejtékkel egyem kenyerem, türelemmel viselem; de hogy a kígyóként, t.i. hasamon másszak, és a port nyaljam, soha hordani nem fogom." - Éppen ezért ajánlás helyett a bevezetőben Vergilius életrajzát olvashatjuk. Hasonló mentalitással találkozunk Mindszenti Sámuelnél: "Midőn Ladvocat Históriai Dictionariumának Magyar nyelven való ki-adásához kezdettem, arra határoztam el volt magamat, hogy ezen Munkát senkinek nem ajánljam: nehogy az ajánlással valakiknek terhére legyek, s a magam hasznát ezen a módon láttassam keresni; a melly sem most, sem Broughton Religioi Magyar Lexiconának ki-adásában tzélom nem volt. Most minek utánna [...] ezen Munkát szerentsésen el-végeztem, és már az ajánlás által tulajdon hasznom keresésének gyanújától többé nem félhetek", írja, dedikálja utólag Dabasi Halász Imrének, "Pest, Pilis és Solt törvényesen egye93