Esztergom Évlapjai 1994

TAPOLCAINÉ SÁRAY SZABÓ ÉVA: Könyvkiadás, könyvterjesztés, olvasás Komárom és Esztergom vármegyében (1705-1849)

sült Vármegyék Tábla Bírájának", aki a lexikon kiadásában "önként ötven aranyokkal méltóztatott segítségül lenni." A változás nem csupán a szövegek jellegében figyelhető meg, hanem a pártfogók hozzáállásában is. Ezt bizonyítja gr. Széchényi Ferenc példája Csokonai Kleist-fordításával (1802) kapcsolatban,

6 amikor feltételekhez köti a költő tisztelgését, ajánlását, - többek közt látni kívánja a neki ajánlandó művet, - "[...] hogy tudhassam, mire adom Nevemet" - majd javasolja az ajánlólevél helyett rövid dedikáció kinyomtatását. Vargha Balázs részletesen ismerteti a kötet megjelenésének körülményeit, amely végülis Széchényi grófnénak ajánlva jelent meg névnapi tisztelgésként, csupán a költő kézírásos dedikációja szó! a grófhoz. Az esztergomi nyomtatványok kevés helyen közölnek ajánlást, ezek többsége is az érsekekhez, egyházi személyiségekhez szól. Valószínű, hogy Rudnay és Kopácsy a könyvek megjelenését anyagilag is támogatták, amint erre Rátz András Hille-fordításának (1822) bevezetőjéből következtethetünk: "Hertzegséged [...] arra az esetre, ha fordításom Hertzegségedtől meg-vizsgáltatván, a nyomtatásra méltónak találtatna, nem tsak erre való engedelmet, hanem szükséges költségeket és nagy hatalmú Pártfogását is nékem kegyelmesen meg-ígérni méltóztatott". Érdekességként említjük Papp Ferenc egyházi beszédeinek (1830) Viber József érseki titkárhoz intézett szövegét: "tudom, hogy hivatásod szerént most sokat kell írnod, s ezért keveset olvashatsz. Majd ha dolgaid szűnnek, vedd kezedbe az én könyvemet is." Az eszmei patrónusokhoz, a szentekhez szóló ajánlások mellett a XIX. század húszas éveitől kezdve terjed el a kollektív ajánlási forma is, de előzményeik már korábban is feltűnnek. Pl. Perlaky Dávid imádságos könyve (1793) "Az imádkozni tanulgató Keresztény Gyermekeknek és imádkozni szerető Ifjaknak" szól, Gvadányi Rontó Pál-ját (1793) "Magyar Hazánk Érdemes Dámáihoz" írja. Ponori Thewrewk József Galántai Balogh János halálára írott gyászbeszédét (1830) "Nemes Bars Vármegye Rendeinek mély tisztelete és hálája jeléül" ajánlja. Besze János Papi nőtlenség-ét (1848) a "XIX. század második fele szellemének", Szentmiklósi Sebők József vígjátékai (1828) a mai szokás szerint, barátainak ajánlva jelent meg. A felsorolt mecénások mellett még Kazai Márton, Prónai Gábor, Balogh Péter, Matkovich Péter, Szombathy József, Csáky Miklós, Losonczi Károly, Nagy András, Eszíerházy Ferenc, Rudnyánszky Sándor, Vassányi Simon Péter, Pázmándy Dénes, gr. Ráday Gedeon özvegye, Kajali Klára nevei fordulnak elő. A felsorolt, ismertetett néhány dedikált nyomtatvány alapján láthatjuk, hogy az ajánlások inkább az erkölcsi megbecsülés, a tiszteletadás kifejezői, nem pedig a kiadáshoz nyújtott, vagy remélt anyagi segítség köszönetnyilvánítása, előlegezése, amit Péczeli József így fogalmaz meg Szomorú Játékaiban: "Nem minden ajánló-levelek tsapodárságok, vagy haszon keresések". A könyvkiadáshoz - bár még szervezett keretek nem voltak - a XVIII. század végétől inkább már az elterjedő előfizetésgyűjtés nyújt segítséget. Ebben az időszakban még nem voltak hivatásos kiadók, nem volt kialakult olvasóközönség, a példányszám előzetes tájékozódás alapján történt, 94