Esztergom Évlapjai 1994
TAKÁCS JÓZSEF: Toronyórakezelők Esztergomban a XIX. század első felében
Mayer megbízást kapott a véghezvitelére, 3 évi jótállással, 70 ezüst Ft-ért. 92 Ezzel egyidőben az óratáblák átfestéséről is intézkedtek. Ezek az események kísérteties hasonlatossággal három éves időközönként még kétszer megismétlődtek. 9 3 Mayer mindig akkor rukkolt elő a gondjaira bízott órák nagyobb mérvű javíttatásának igényével - és természetesen ennek elvégzésére való hajlandóságával -, amikor órakezelői megbízatásának 3 éves ideje végéhez közeledett és az üresedőben levő állás újbóli betöltését kezdte a tanács mérlegelni. A városi toronyórák nagyobb javításait a korabeli gyakorlat szerint - amint azt más szabad királyi városok, kiváltképp a kutatásainkból ismert Debrecen és Szeged példája mutatja - maguk az órakezelők végezték, amennyiben órások, vagy órához értő lakatosok voltak. A jótállási idő aiatt felmerülő meghibásodásoknak az órás (lakatos) által vállalt díjtalan elhárítása vonzó ígéretnek számított az óra folyamatos működőképességét biztosítani kívánó városi vezetés számára. Előnyeit akkor tudta igazán kihasználni, ha leteltéig azzal kezeltette az órát, akivel a nagyobb javítást végeztette. A jelentős összegű reparatiók kezdeményezése azonban kétélű fegyver volt. Egyrészt finom célzás (vagy akár presszió) lehetett a tanács felé az órakezelői állás újabb ciklusra történő meghosszabbítására, másrészt az ismétlődő súlyosabb meghibásodásokat a tanács tagjai az órakezelő gondatlanságának vagy hozzánem-értésének tulajdoníthatták. Az óra jó állapotának megőrzéséért a harangozót is felelősség terhelte. Egy ízben Mayer János szemére hányta Migátzi János harangozónak a toronyba harangozni feljáró gyerekek órában tett károkozását. Migátzi gorombasággal, sértéssel válaszolt, amiért Mayer elégtételt követelt. Az ügy a tanács elé került. A feleket 1834. augusztus 28-ra kihallgatásra berendelték. Ennek során a harangozó vétkességét valószínűsítették, annál is inkább, mivel kiderült, hogy a toronyból az ő gondatlansága miatt kerültek bizonyos deszkák "elidegenítésre". Migátzit megrótták gorombasága miatt és felszólították, hogy a toronyba illetékteleneket fel ne engedjen, mert az esetleges károk helyrehozását az ő költségére végeztetik el. 9 4 1835. február 19-én Mayer arról panaszkodott, hogy a Migátzival való konfliktusa kiújult. A harangozó szándékosan - az ő bosszantására - az órát szombaton megállította, s az vasárnap reggelig nem járt. Az órához vezető feljáró két fokát kitörte, hogy a feljutását megnehezítse. A harangkötél átvezetésére szolgáló lyukon át port szórt a szemébe, s vasárnap, mikor a toronyba igyekezett, alig tudott felmenni az ott tartózkodó sok parasztlegénytől, s ráadásul ki volt téve Migátzi gorombaságainak. 9 5 Újabb kihallgatása során Migátzi tisztázta magát a vádak alól. Az óráról azt vallotta, hogy az "magától több ízben meg szokott állani". 9 6 1838. január 4-én Balázs Teophil tanítónak, társai és a tanuló ifjúság nevében tett beadványa került a tanács elé. Ebben a toronybeli órák rossz járását és a "napnak aránytalan felosztásá"-t panaszolták, aminek következtében a tanítási időt is el kellett tolniuk a szokottól. A tanácsülésre behívatott Mayert a Nap járásának megfelelő órajáratásra szólították fel, fizetésének elvesztése terhe alatt. 9 7 Amikor 1841 tavaszán Mayer János a két toronybeli óra javításának szükségességét - és ennek 85 ezüst Ft-ért való elvégzésére a hajlandóságát - bejelentette a tanácsnak, a testület már úgy ítélte meg, hogy Mayer 230
