Esztergom Évlapjai 1994

PROKOPPNÉ STENGL MARIANNA: Adalékok Esztergom polgárosodásának történetéhez

dalmat is megtaláljuk, sőt hazajövetele után a magyar kortárs írók első kiadású köteteit is megvette. így Vas Gereben, Eötvös, Jókai, sőt Petőfi öszszes műveit is megtalálhattuk könyvtárában. Az államosításkor ezt a szobát elvették és a könyveket egy nap alatt a padlásra kellett felvinni, a könyvszekrényt a ferences gimnázium vette meg. A háború és az utána következő állástalanság nehéz éveiben a családot ez a könyvtár segítette, de az első kiadású magyar irodalmat meghagyták az utódoknak. Paczka Ferenc volt a prímás kedvenc festőművésze, aki 120x80 cm nagyságú 3/4-es álló olajportrét festett róla, mely ma is a család tulajdonában van (8.kép). Egészségét a nagy prímási uradalom kocsival való bejárása annyira felőrölte, hogy élete utolsó éveiben súlyos köszvény kínozta. 1891-ben meghalt Simor János érsek, akinek Prokopp kedvelt embere volt. Az új érsek, Vaszary Kolos új embereket hozott, így Prokopp Jánost is mellőzte. Fennmaradt az 1893. július 27-i kelettel írt fogalmazványa, melyben azt írja a prímásnak, hogy mivel 30 évi szolgálata alatt egyetlen nap szabadságot nem vett ki, most 10 heti szabadságot kér gyógykezelésre, mert az utolsó év téli kocsizásainál annyira átfázott, hogy köszvénye rosszabbodott, így gyógyfürdőre kell mennie. Ez a kérvény is hiábavaló volt, mert nyugdíjazták. Állapota állandóan súlyosbodott és 1894. május 11-én meghalt. Felesége feltűnően díszes temetést rendezett. Az általa annyira szeretett első felesége neogót sírja elé temették a belvárosi temető hegyoldalában.

5

2 Ugyanebbe a sírba temették később első házasságából származó leányát, Józsát, Ivanics Miklósnét is, aki korán özvegységre jutva utód nélkül halt meg 1920-ban; és az 1876-ban meghalt anyósát, Trenkernét is. A családot fia, id. Prokopp Gyula viszi tovább Esztergomban. Ő még Óbudán született 1860. július 21-én. Keresztapja Haynald Lajos kalocsai érsek, anyai nagybátyja volt. 1862. július 10-én született még egy fiuk Géza is, de ő 5 hónapos korában meghalt. Id. dr. Prokopp Gyula az elemit az esztergomi városi Főreáltanodában járta, a IV. osztályt mint magántanuló végezte, majd szeptemberben tett magánvizsgát. Ekkor ugyanis súlyos térdizületi gyulladása volt, melyet az előző télen a nagydunai korcsolyázáskor, a jeges vízbe esve szerzett. Az akkori orvostudomány nem tudta gyógyítani, amiért jobb lába rövidebb maradt, úgyhogy egész életében kissé sántított. Ez azonban nem okozott nála kisebbségi érzést, sőt akaratát jobban megfeszítette, amit későbbi életpályája is bizonyít. A gimnáziumot a Szt. Benedek-rendi esztergomi Főgimnáziumban végezte 1871-1879-ig, mint rendes tanuló. Eleinte mindig jeles tanuló volt, de a VI. osztályban már egy elégtelent is találunk, ekkor nem az apja, hanem anyja írta alá bizonyítványát. Ebből láthatjuk, hogy anyja kényeztette és mint levelei is mutatják, igen bizalmas kapcsolatban álltak egymással. Erős lírai érzékét mutatja, hogy már a VI. gimnáziumban szerelmes verseket írt, amit külön füzetbe gyűjtött össze, mely szintén fennmaradt. A legtöbb vers alá maga írta oda "az önképzőkör által elfogadtatott és megdicsértetett". 1879. június 5-én tette le az érettségit. Ezután a jogi pályát választotta. Pestre került, de az első nyarat már utazással töltötte. A Balaton mellől így írt édesanyjának: "Pesten kiállítást láttam ... ma a Balatonon mentem hajóval Füredre, gyönyörű hely. Tiszteletem apának, Józsának és az egész családnak". Jogász korában Pesten élénk társadalmi 194