Esztergom Évlapjai 1994

PROKOPPNÉ STENGL MARIANNA: Adalékok Esztergom polgárosodásának történetéhez

közli a bizottság véleményét is, mely így végződik: "...mely tények őt a mérnöki állás további elfogadására törvény szerint képesítik". Az 1883. évszám arra utal, hogy a per 5 évig húzódott. Az építést az a Kovács Ferenc vezette, aki Prokoppnál tanult, ezért, amint maga is említi, különösen fájt neki az ellene indított áskálódás, ügy látszik, Kovács Ferenc is válaszolt, mert hamarosan megjelent ugyané lapban Prokopp János válasza, melyben ismét kifogásolja az építés folytatását. Ez volt az említett sajtóper, mely miatt lemondott a városi mérnökségről. Ez az ügy annyira felizgatta, hogy még a budapesti "jogügyi bizottság"-hoz is fordult, mely ismét mérnöknek minősítette. Sajnos Prokopp már nem érhette meg azt, hogy 1899-ben a nagy épület falai repedezni kezdtek és ezért az egész épületet le kellett bontani. Prokopp János ekkor már 5 éve halott volt, de igaza győzött. Az új épületet egy év alatt építették fel úgy, hogy 1900. szeptember 8-án a tanítást ünnepélyesen újra kezdhették.

4

6 Ezt a kitérést azért írtuk, mert az rávilágít a műszaki oktatásban bekövetkezett változásra. A céhrendszer előbb Pesten kezdett bomlani, ahol az előbb említett Pollack Ágoston volt az utolsó pesti kőműves-céhmester, sem Hild, de Prokopp János sem, amikor 1850-ben Pestre jött, már nem lépett be a pesti céhbe, hanem midketten önálló építészként működtek. A céhrendszer lassú bomlása az 1848-ig tartó polgárjog megszűnésével egyidőben eredményezte az addigi polgárság átalakulását szakképzett értelmiségi réteggé. A mérnök kifejezés Pesten már 1860 óta használatban volt, amire bizonyságunk az 1860-ban nyomtatott díszes kétnyelvű "Meghívás", "Einladung", a pesti Európa szálloda termében 1860. február 15-én tartandó "Mérnöki táncvigalomra" (Ingenieur Balle).

4

7 A Budapesti Műszaki Egyetem csak 1872-ben nyílt meg. Pokopp János 1864-ben, amikor a prímás szolgálatába állt, névjegyén már mérnöknek írja magát. Ettől kezdve úgy a vármegye, mint a város "mérnöke" volt már a műegyetem megnyitása előtt is. Prokopp János mérnöki munkásságának legnagyobb részét a prímási uradalomban végzett mérnöki munkája képezte. Fennmaradt az uradalomban 1883. április 15-i fizetéskimutatása, mely szerint járandósága az érsekségtől egy évre készpénzben 405 Ft, lakbérre 200 Ft, 5 hl bor, 55 Ft értékben stb., összesen 1333 Ft volt.

4

8 A bor tárolására a Temető út 5. szám alatti pincét vette meg, mely elé ugyancsak romantikus stílusban téglarakásos homlokzatot épített. E pince ma is megvan, és csak az elmúlt nehéz években adta el a család. Utolsó esztergomi munkája a belvárosi templom toronysisakjának terve volt, melynek historizáló stílusa mutatja, hogy élete végén ő is túljutott a romantikán. Adományaival is hozzájárult a kivitelezéshez, ezt két db 50 Ft-os adományáról szóló nyugta is bizonyítja. 1857-ben meghalt apósa, Trenker János, 1876-ban pedig anyósa, Trenkerné Kautz Jozefa is. így most már ő lett a Sissay utcára nyíló sarokház tulajdonosa. A ház klasszicizáló külsején nem változtatott, de 1878-ban teljesen új tetőszerkezetet készíttetett a házra Mayer áccsal, akinek a tervrajza szintén megmaradt. A ház 1988. évi kiárusításakor készült becslésnél megállapították, hogy ilyen gerendázatot már csak tankönyvekben lehet találni. 192