Esztergom Évlapjai 1994

PROKOPPNÉ STENGL MARIANNA: Adalékok Esztergom polgárosodásának történetéhez

ben, valamint a kulturális felemelkedésben. Lassanként a XIX. század elejétől alakult ki a városi vezető hivatalnok réteg, mely természetesnek találta, hogy nem kap fizetést, örült a polgárok bizalmának. Csak a XIX. század második felében, a pogárjog eltörlése után alakult ki a szakképesítéshez kötött havi fizetéses hivatalnok réteg. Munkánkban ezt a folyamatot egyetlen - utódaiban ma is Esztergomban élő Prokopp - család őseinek az élettörténetén keresztül kívánjuk bemutatni. Forrásként a Prokopp-család okmánytára, az egykorú városleírások, térképek, a levéltárak 1706 óta fennmaradt városi jegyzőkönyvei, majd a belvárosi templom anyakönyveinek adatai szolgálnak. A szabad királyi város fejlődését a XVIII. században a lakosság számának emelkedése mutatja legjobban: 1701-ben 2030, 1756-ban 4342 és 1789-ben már 5161.

2 Esztergom város és vármegye első tudományos történeti és földrajzi leírása Bél Mátyástól származik. Bél Mátyás (1684-1749), a Pozsonyban élő tudós, az országnak szinte minden vármegyéjét feldolgozta a "Notitia Hungáriáé" köteteiben, melyből "Esztergom vármegye leírása" kéziratban maradt ránk az esztergomi Főszékesegyházi Könyvtárban 1730 táján Bél Mátyás Esztergomot közepes nagyságú városnak mondja piactérrel, két templommal, a városházával és egy vendégfogadóval. "A többi ház részint a polgárok használatára épült, némely szebb épületet pedig nemes emberek emeltek. Ilyen szűk területen nem lehetséges az egyedüli földműveléssel foglalkozó életmód, ennek híján egyesek korcsma tartással, élelmiszerekkel és ruházati cikkekkel való kereskedéssel segítenek magukon, mások kézműveléssel foglalkoznak. Heti vásár minden szombaton van, évi vásár évente négyszer. Az iparosok céhekbe tömörülve vesznek részt a vásárokon, de a kereskedelem is igen fontos szerepet kap. ... A város keskeny föidsávon a Kisdunától a középkori város-árokig (Simor János utca) terjed, melyet északon a Lőrinc-kapu, délen a Budai-kapu határolt. A lakosság számottevő része a városi polgárság."

3 A XVIII. századi Esztergom szabad királyi város területére és lakosságára vonatkozóan igen fontos forrásunk ezután az 1777-ben készült ún. Eperjessy térkép (l.kép). A királyi város legrégibb térképe, melyet a város adókivetés céljára készíttetett Eperjessy István geométrával. A 60x40 cm nagyságú térképen, melyhez 39 lapból álló jegyzék csatlakozik, minden telek nagysága és a háztulajdonos neve is szerepel. Ezt a térképet a jegyzékkel együtt dr. Prokopp Gyula fedezte fel és tette közzé 1960-ban.

4 Ez a térkép már 711 házat tüntet fel a Lőrinc kaputól a déli Budai kapuig, valamint a Duna és a mai Petőfi utca között. Három főutca szeli át a várost, a Hosszú sor (Simor János utca), a Buda utca (Kossuth L. utca) és a Lőrinc utca (Széchenyi tér, Bottyán János utca és a Jókai utca). A mai Széchenyi tér volt a "Nagy Piartz". A Lőrinc kapu pontos helyét csak 1984-ben az új városközpont építésénél találták meg. Egyik sarokpillérének a helyét a járdaszigeten piros kockakövekkel jelölték. A kapuról csak annyit tudunk, hogy 1717-ben kőből épült, kb. 6 méter magas és 4 méter széles volt. A szabadságharc alatt még állt, de 1895-ben, a négy városrész egyesítésekor már nem. Hogy mikor bontották el, az még nem tisztázódott. A házakat 1777-ben az egész városra kiterjedően számozták, a Lőrinc kaputól kezdve 172