Esztergom Évlapjai 1994

PROKOPPNÉ STENGL MARIANNA: Adalékok Esztergom polgárosodásának történetéhez

a város fejlődése szerint 1-708-ig. Azóta az 1905-i, az utcák szerinti házszámozásig négyszer számozták át az egész várost: 1790-ben, 1805-ben, 1820-ban és 1857-ben. Ez igen megnehezítette a várostörténettel foglalkozó kutatók munkáját a házak azonosításánál. Ezen a nehézségen segített dr. Pifkó Péter levéltáros, aki a város minden egyes házához kikereste az eddigi számozásokat. E fontos munka 1985-ben jelent meg, "Esztergom házszámozása 1777-1985" címmel. Ez a mű tette lehetővé a mi kutatásainkat is. Bél Mátyás után a következő, pontos városleírás a XIX. század elejéről származik. Helischer József latin nyelven írt kéziratos műve: "Esztergom vármegye statisztikai történeti és helyrajzi leírása 1827-ből". E kéziratból másolatot őriz az esztergomi Főszékesegyházi Könyvtár. Ebből fordította magyarra dr. Prokopp Gyula, amely teljes terjedelmében az Esztergom Évlapjai 1988. évi számában jelent meg.

5 Helischer József jogot végzett esztergomi városi polgár volt, közgyám és 15 éven át városi tanácsos. A 2538 kötetes könyvtárát 1844-ben a városra hagyta, sőt ennek gyarapítására 3000 Ft-ot is rendelt. Ezzel vetette meg a mai városi könyvtár alapját Művében Esztergom leírásánál 1827-ben már 839 házat, 24 utcát, 4 teret, 6 vendégfogadót, 2 kávéházat, a Szent Péter és Szent Pál tiszteletére szentelt plébánia templomot, a ferencesek templomát és rendházát, végül a bencések székházát említi, a gimnáziumukkal együtt, amely 1809 óta a városháza tornyos épületében volt. Említ még 3 osztályos fiú- és 3 osztályos leány nemzeti elemit is. "A lakosok mesterségből, kézművességből és kereskedésből, de leginkább bortermelésből élnek. Foglalkoznak még szántóvetéssel is." Közli az 1823. évi összeírás szerint, áttekinthető táblázatban, a város iparos céheit, mesterek, segédek és inasok számával. Öszszesen 61 mesterséget sorol fel, 446 mesterrel; "az egészségügyet szolgálják az orvos, a segédorvos és a gyógyszerész". A seborvos címszónál 5 orvost, 4 segédorvost, 1 tanulót, a gyógyszerésznél 1 mestert, 1 segédet, és 1 tanulót említ. A gyógyszerész azért tartozott az iparos céhhez, mert maga készítette és nem árusította a gyógyszereket. A továbbiakban ezzel az egyetlen gyógyszerész családdal és leszármazottaival foglalkozunk, akik mind a mai napig Esztergom megbecsült polgárai. II. A Krakovitzer - Kautz patikus családok A városiasodás mértékét már a XVIII. század elején az orvos és a patikus megjelenése mutatja. 1727. december 31-én a Helytartótanács leiratot intéz a városi tanácshoz, hogy tegyenek jelentést, milyen orvosságokat árusítanak. Ekkor a tanács egy győri orvost bíz meg az összeírással, mert Esztergomban ekkor még nem volt orvos. 1757-ben már a városi orvos, Tomacsek Péter jelenti, hogy patika még nincsen, csak orvos és bába (obstetrix). 1758. december 22-én jelentik először, hogy van már patika az "Arany Griff'-hez, de a tulajdonos nevét nem közlik. 1763. január 28-án a 173