Esztergom Évlapjai 1994

PROKOPPNÉ STENGL MARIANNA: Adalékok Esztergom polgárosodásának történetéhez

PROKOPPNÉ STENGL MARIANNA Adalékok Esztergom polgárosodásának történetéhez I. A polgári társadalom kialakulása Esztergomban a XVIII. században Esztergomban a török uralom után négy középkori település indul fejlődésnek: a Királyi város, a Víziváros, Szenttamás és Szentgyörgymező. Ezek közül a belváros, a Szabad Királyi város polgárságának életével kívánunk foglalkozni, amely kizárólag önerejéből fejlesztette az 1683. évi ostrom után romokban heverő várost a XVIII. század folyamán Esztergom vármegye székvárosává. A szabad királyi város 1703-ban I. Lipóttól, 1708-ban I. Józseftől és 1725-ben III. Károlytól kapta a kiváltságlevelet. 1710-ben tartotta első tisztújító gyűlését, melyen meghatározták a város önkormányzatát. A város ügyeit 12 tagból álló belső tanács és az ugyancsak választott 40 tagból álló külső tanács intézte. A belső tanács volt egyúttal a törvényszék is. A város élén bíró állt egészen 1808-ig, ekkor választották az első polgármestert. 1876-ra a városi képviselőtestület tagjainak a száma 178-ra emelkedett.

1 A tanácstagokat a polgárok választották. Esztergom szabad királyi város polgára lehetett minden nemes ember, céhbeli iparos vagy Társulatba tartozó kereskedő és házzal rendelkező földműves, de a polgárjogot a tanácstól kérnie kellett. Ha a kérvényező bevándorló volt, akkor, arról a helyről, ahonnan jött, erkölcsi bizonyítványt hozott, és igazolta, hogy itt, a városban már saját háza van, azaz alaptőkével rendelkezik. Ha helybeli lakos volt, akkor szülei és saját erkölcsi feddhetetlenségére, valamint saját házára is hivatkozva kérhette a polgárjogot. A tanács határozata alapján, egy bizonyos összeg (taxa) lefizetése után kapta meg azt. Letette az esküt és kiállították a polgárlevelet, amelyet minden polgár, bizonyságul, magánál tartott. A polgárjog kiváltságokat is biztosított tulajdonosának. Ők választották a tanácstagokat, beleszólhattak a közügyek intézésébe. Felettük csak a 12 tagú belső tanácsból álló törvényszék ítélkezhetett. Mentesek voltak a bebörtönzés és a botozás alól, mert ha vétkesek voltak, pl. a megengedettnél nagyobb áron adtak el ingatlant, akár bármely árut, a botozásra ítélést pénzen megválthatták. Adót fizetni kötelesek voltak. Pallosjoga a városnak 1848-ig volt, amellyel élve a gyilkost a város pallos általi halálra ítélhette. A polgárjog biztosította a város számára, hogy csak szilárd anyagi alapon állók vehettek részt a közigazgatásban, a gazdasági élet fejlesztésé171