Esztergom Évlapjai 1994
MOLNÁR ERZSÉBET: Dunai átkelőhelyek Esztergomnál az elmúlt történelmi időszakokban
medence legjelentősebb városává, 7 abban éppen a városhely kedvező földrajzi fekvésének volt fontos szerepe. A Garam és a Duna összefolyásánál kialakult természetes átkelőhely-rév felett emelkedő Várhegynek fontos stratégiai szerepe volt, mert nemcsak a víziutak, de a folyóvölgyekben haladó, szárazföldi útvonalak ellenőrzését is ellátta. A vár alján létesült településen, az utak csomópontjában, a kikötő mellett alakult ki az ország legjelentősebb árupiaca. Ez a piactér a távolsági kereskedők mellett a kézműiparosokat is ide vonzotta. A kedvező földrajzi tényezőkhöz politikai megfontolások is járultak. Géza fejedelem a nyugati kultúra áramlatával ezen a helyen léphetett a legközvetlenebb kapcsolatba anélkül, hogy messzire eltávolodott volna az Árpádok ősi birtokaitól. 8 így történt, hogy Géza (972) Esztergomot tette meg a fejedelmi család állandó székhelyévé. Itt született (969-975 között) fia István, akit 1001-ben itt koronáztak királlyá, s aki még ugyanebben az évben ugyanitt érsekséget alapított. Az érsekségnek - amint azt a későbbiekben látni fogjuk - igen fontos szerepe volt az esztergomi vám történetének alakulásában. Esztergom tehát a X. század második felétől a tatárjárásig az ország fővárosa volt és Szent István korától napjainkig a magyar egyház fejének, az esztergomi érseknek a székhelye is. Egyes kutatók szerint 9 Esztergom német (Gran) elnevezését a Garam torkolatánál lévő garami révről kapta, s ez kezdetben a rév mindkét oldalát - a túlparti Kakatot, az innenső váralját - jelenthette. A németek kétségtelenül a Garami rév megnevezéséből alakították a helynevet. Ennek a hátterében az állt, hogy már Géza fejedelem új székhelyénél, a Dunán, minden erre haladó hajót megállíttatott és megvámoltatott. A német hajósok számára ez azt jelentette, hogy a Garamnál meg kell állni, s a megállóhely neve ment át a német nyelvben az itt alakuló városra. De az Esztergom (Estrigun) elnevezés eredete is ezekhez a korai időkhöz, a Duna messzeföldön híres Garami révjében kialakult kereskedelmigazdasági élethez vezethető vissza. A rév közelében létesített szombatnapi vásár, s a mellé telepített kézműves fejedelmi népek, mint kovácsok, teszérek, bőrművesek (esztrigonok) 1 0 nevei között keresendő a név eredete. Az esztrigonok, azaz a "páncélkészítő bőrművesek" telepét a kutatás a Víziváros területére helyezi. 1 1 Ezekben a korai évszázadokban ide fut be az ország gazdaságának minden szála. Ha csak a megye területét nézzük, az északi fele a Duna túlsó oldalán terült el, s a megyeközponttal való kapcsolattartás miatt a révnek nélkülözhetetlen szerepe volt. De ide szállították az Árpád-kori Magyarország összes királyi jövedelemadóját és ide érkezett az egyházmegye hatalmas dézsma jövedelme is, amely vezető helyet biztosított a városnak a belföldi kereskedelemben. Jelentős városfejlesztő tényező volt továbbá, hogy a királyi udvarnak Budára való helyezéséig Esztergom Magyarország egyetlen árumegállító joggal - útkényszerrel - rendelkező városa volt. Ez azt jelentette, hogy minden külföldi árut először Esztergomba hoztak megvámolás végett - ahol meg kellett fizetni kezdetben a királynak, majd a káptalannak járó vámot, illetve a királynői harmincadot - és csak azután vihették az árut eladás végett tovább, vagy az ország belső piacaira. 1 2 144
