Esztergom Évlapjai 1994

LEEL-ŐSSY LÓRÁNT: A mecenatúra psychológiai vonatkozásai

LEEL-ŐSSY LÓRÁNT A mecenatúra psychológiai vonatkozásai "Minden szponzorok ősatyja" - ahogyan a Frankfurter Allgemeine Zeitung egyik napjainkban írt cikkében elnevezte - Gaius Cilnius Maecenas-t, Kr. előtt 80—7-ig élt. Hivatalosan ő volt az első irodalmilag elismert műpártoló, hiszen neve után alakult ki a máig is érvényes "mecenatúra" fogalma. (Megjegyzem azt, hogy a latin kiejtési szabályok szerint Mécenászt, illetve mécenaturát kellene mondanunk és írnunk, de más ilyen jellegű szabálytalanságok is vannak a különböző nyelvek fonetikus kiejtésével kapcsolatban.) Maecenas irodalmi prioritása nem jelenti azt, hogy előtte nem voltak olyan egyének - főként uralkodók - akik nem tettek volna pártfogói gesztusokat költők, művészek felé anyagi támogatások formájában. Ha beleolvasunk a Bibliába, Koránba, Talmudba és más szentírásokba, mindenütt találunk megjegyzéseket önzetlen támogatásról, szegények felemeléséről, hiszen ezek mint alapvető erkölcsi törvények jelentek meg. Bizonyos mértékig tehát erkölcsi norma volt a mindennemű pártfogás. Másik ókori pártfogás-formának tekinthetők azok az esetek, amikor egy-egy ókori uralkodó a varázslókat, csillagjósokat támogatta pénzzel, eszközökkel, hatalommal. Akarva-akaratlanul ezek is mecénások voltak, bár a motiváció itt önzésből, félelemből fakadt. A görög uralkodók, főemberek, fáraók viszont már igazi mecénásai voltak a szobrászoknak, piramisépítőknek, sírhelyek falfestőinek. Itt a motiváció már önzetlen nemes szándékú és önmagát megtartó önző is lehetett. Ezekből is látszik, hogy egy-egy cselekedet rugója milyen sokféle lehet, ezért érdemes a mecenatúra filozófiai, psychológiai szempontjait áttekinteni. Etikai alapokból elindulva feltétlenül az erkölcsös cselekvést kell szemügyre venni. Az egyén cselekvésében a következő jellegzetességeket vizsgálhatjuk: 1. Szándékosság 2. Öntudatosság 3. Céltudatosság. Tárgyalásunkban az első és harmadik pontok érdemelnek figyelmet. A szándékosság annyit jelent, hogy tetteimben az én, azaz személyem dönt. Még fontosabb azonban a harmadik jellegzetesség, a céltudatosság, ami magában foglalja a cél ismeretét, de már annak értékes vagy értéktelen voltát, azaz az erkölcsiséget is kifejezheti. így jutottunk el az értékítélethez, amit egy cselekvés tartalmának a vizsgálata vagyis a cél és indíték határoz meg. A jótékonyság célja az, hogy segítsünk egy vagy több rászorulónak, a motívum pedig a szánalom, vagy kötelességtudat. Nagyon sokszor viszont rejtve marad vagy álcázott lehet a valódi cél: pl. adakozhatunk hiúságból is, ami pedig nem minősül egészen erkölcsösnek. Az igazi önzetlen, erkölcsös tevékenységnek, így a mecenatúrának is a cselekvés célját és motivációját illetően is tisztának kell lennie, ami végeredményben a mecenatúra alaptétele. 119