Esztergom Évlapjai 1994

GÁSPÁR GABRIELLA: Az olvasóközönség társadalmi összetétele a reformkort megelőző időszakban

II. A rendi megoszlás Az előfizetők rendi megoszlásának vizsgálata során először a papság és a nemesség különféle rétegeinek arányait szeretném ismertetni. A papsághoz 374 előfizető tartozik, közülük a felsőpapságot 95 fő, az alsópapságot 279 fő képviseli. A felsőpapság körébe a hercegprímás, érsekek, püspökök, apátok és kanonokok tartoznak, akik a papság 25,4 %-át teszik ki, míg az alsópapság (plébánosok, lelkészek, prédikátorok, segédpapok stb.) az egyházi személyek 74,6 %-át adja. Az egyházi személyek 80 %-a a római katolikus egyházhoz, míg a fennmaradó 20 % a többi egyházhoz tartozik. A felsőpapságon belül a r. kat. főpapok aránya 88 %, míg az alsópapságnak csupán 69 %-a római katolikus. A szerzetesrendek tagjai (50 fő), a fenti arányokban benne foglaltatnak, köztük a bencések és a ciszterciták szerepelnek leggyakrabban a megrendelők között. Az egyházi személyeknek csupán 32 %-a rendelkezik papi hivatásán túl, valamilyen foglalkozással (Id. 2. táblázat). A táblázat adataiból kitűnik, hogy a 119 foglalkozással is rendelkező egyházi személy fele paptanár. A papság egy része táblabírói tisztséggel rendelkezik, a soraikban előforduló bírák, ügyvédek, jegyzők stb. feltehetően az egyházi bíróságokon végzik munkájukat. A felsőpapságból 7 fő országos főméltóság, illetve főispán, az ő személyükben érintkezik az egyházi és világi hierarchia. A főnemességet 150 fő képviseli az előfizetők között. A folyóirat tekintélyét mutatja, hogy a király és két főherceg is szerepel az előfizetők között. A főnemesség további rang szerinti megoszlása a következő: 4 herceg, 91 gróf és 50 báró. A főnemesek mintegy fele (76 fő) tanácsosi és kamarási címet visel, ami az összes címet viselő megrendelő (172 fő) 44 %-a főnemes, 9 %-a főpap, a többi pedig köznemes. A papság és a főnemesség arányainak megállapítása az egyházi tisztségek és rangok követhetősége miatt egyszerű volt. Bonyolultabb és arányaiban legfeljebb csak valószínűsíthető a nemesség különböző rétegeinek elkülönítése, melyet a másodlagos rendi mutatók segítségével kíséreltem meg. A hivatalviselés elve alól csak kivételes esetekben tettek kivételt a vizsgált korszakban. így csaknem bizonyos, hogy mind a kormányzati, mind a vármegyei állásokat nemesek töltötték be. Valószínű, hogy azokat a kormányzati méltóságokat, tisztségeket, a főispáni, alispáni, szolgabírói hivatalokat és táblabírói tiszteket amelyeket nem főnemesek /vagy főpapok/ töltöttek be, középbirtokos nemesek, az un. "bene possessionati" réteg töltötte be. A kormányzati tisztségekbe a XVIII. században törtek be a középbirtokos nemesek nagyobb arányban, míg a megyei életben már jóval korábban vezető szerepet játszottak. Általában a vagyonos és művelt középnemesek tartották kezükben a vármegye legtekintélyesebb pozícióit, az alispáni, táblabírói és szolgabírói hivatalokat. Ezeket a tisztségeket, mint második és harmadik foglalkozásokat felhasználtam az előfizetők nemesi rétegeinek differenciálására. Azokat az előfizetőket soroltam tehát a középbirtokos nemességbe, akik tanácsosi, kamarási címmel rendelkeznek, illetve első, második, harmadik foglalkozásként táblabírói vagy szolgabírói 112