Esztergom Évlapjai 1994

GÁSPÁR GABRIELLA: Az olvasóközönség társadalmi összetétele a reformkort megelőző időszakban

tisztséget jelöltek meg. (A bírák sajnos nem jelölték meg mindig, hogy városi, megyei alkalmazásban állnak-e, vagy csak egyszerű falusi bírák, ezért ezt a kategóriát másodlagos mutatóként alkalmazni nem tudtam.) A 2. táblázat adataiból jól látható, hogy a középbirtokos nemesség köréből került ki a legtöbb előfizető. A köznemesség többi rétegébe soroltam mindazokat a vármegyei tisztviselőket, akik nem tartoznak az 1-6 foglalkozási csoportok egyikébe sem, megjelölt foglalkozásaik alapján (második, harmadik foglalkozásuk alapján sem). A kisbirtokos köznemesek alkották a XIX. század elején a nemesség legnagyobb hányadát. Általában birtokaikból megélni nem tudtak, így alacsonyabb vármegyei állásokat vállaltak, gyermekeiket pedig igyekeztek taníttatni. Többek között ez volt az oka a magyar jogtudó értelmiség, különösen az ügyvédek magas számának. A köznemeseket nemcsak a középbirtokosoktól, hanem a honorátioroktól is nehéz elválasztani. A honorátiorok csoportjának körülhatárolásában azokat a foglalkozásokat vettem alapul, melyek hagyományosan, illetve már a XIX. században a nem nemesi értelmiség által preferáltak voltak. Az orvosok, mérnökök, gazdatisztek közül csak azokat soroltam a kőzneműCCűn 1/A-7Ű nUil/ w o I o rv^ i I wo•"» \/órmQnwo« +ir-»+r A/^aaI If* A "7 i i i wauvy , arvirv v aiai i my ui i v ai i i iv^y y wi l io igilUCir\OtlCK. /~VZ_ ügyvédek rendi hovatartozásának megítélésekor voltam a legnehezebb helyzetben, hiszen őket a honorátiorokhoz szokták sorolni, ugyanakkor az ügyvédség történeti kialakulása

1

6 nem vall honorátior pályára. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy a nemesek nagy része jogot tanult és ügyvédi vizsgát tett. Gyakorlati ügyvédi pályára azonban inkább azok léptek, akik a vármegyei (vagy felsőbb) állások betöltéséhez sem elég előkelőek, sem elég vagyonosak nem voltak. Feltehető, hogy az ügyvédek nagyrésze köznemesi származású volt, az ő esetükben tűnik ki leginkább, hogy mennyire elmosódik a határ a nemesség hivatást vállaló alsó rétegei és a honoráciorok között. A tanári foglalkozások esetében is a fentiekben már leírt elvek szerint jártam el: a világi iskolaigazgatókat a középbirtokosok közé soroltam, ahogy azokat a tanárokat is, akik második foglalkozásként táblabírói vagy egyéb tisztséggel, címmel rendelkeztek. A tanítókat ás nevelőket a honorátiorok közé soroltam. A polgárság csoportjai viszonylag egyértelműnek tűnnek, de még az ipart űzők között is előfordulhat nemesi származású személy (ez az adatokból nem állapítható meg). A mesteremberek esetében azonban inkább a munka jellege és az ebből fakadó életmód lehet meghatározó, mint a származás szerinti hovatartozás. A választott polgárok (akik magukról csak ennyit közöltek) csoportját az a polgári öntudat egyesíti, amely elmossa a származási és képzettségi különbségeket. Az előfizetők társadalmi megoszlását, a foglalkozási és rendi jellemzők együttes figyelembevételével, következőképpen tudnám összefoglalni: 113