Esztergom Évlapjai 1994

GÁSPÁR GABRIELLA: Az olvasóközönség társadalmi összetétele a reformkort megelőző időszakban

sok Mária Terézia idején váltak a tisztikar részévé. A tiszti orvos és mérnök esetében a hivatalviselés nem volt nemességhez, csupán diplomához kötve, ennélfogva ezek a csoportok a honorátiorokkal érintkeznek. A szegődöttek kivételével a nemesi hivatalviselés elve érvényesült a vizsgált időszakban az országos és megyei tisztségek betöltésénél egyaránt. A hagyományosan honorátior pályák - ügyvéd, orvos, mérnök -, a XIX. században folyamatosan kibővültek a tanítói, lelkészi, prédikátori, uradalmi tiszti állásokkal.

1

4 Ezeket az állásokat általában nem-nemesi származású értelmiségiek töltötték be. A tanári foglalkozások már nehezen illeszthetők be a fenti státus-hierarchiába, mivel ebben a kategóriában jóval kevésbé dominál a pozíció súlyából eredő hatalmi elv, mivel nem közigazgatási-politikai (sem igazságszolgáltatási) státusok ezek. Az egyházi hierarchia viszont jelentősen árnyalja a képet, hiszen a tanárok 35 %-a egyházi személy. A felsőpapsághoz tartoznak a különböző iskolatípusok directorai, rectorai, a paptanárok zöme pedig inkább az alsópapság köréből kerül ki. A világi tanárok közül 33 fő a középés felsőfokú iskolák vezetői közé, 46 fő pedig a tanárok, professzorok közé tartozik. A tanárok foglalkozási csoportjának alsó rétegét a honorátior tanítók és nevelők (30 fő) alkotják. Az "egyéb humán értelmiség" csoportjába szerkesztők, írók,

1

5 könyvtárosok, muzeológusok és levéltárosok tartoznak. Ez a meglehetősen vegyes csoport mindazokat az értelmiségieket tartalmazza, akik semmilyen más foglalkozási csoportba nem voltak sorolhatók. Az állami, egyházi stb. szférákban alkalmazottak mellett, ebben a kategóriában találhatók a magán kiadású sajtó szerkesztői, kiadói, írói. A meginduló sajtó és irodalmi élet képviselői, származásukra való tekintet nélkül ugyanúgy a kialakuló polgári értelmiséghez tartoznak, mint a korábban említett természettudományos, illetve gazdasági képzettségű orvosok, mérnökök, gazdatisztek. A polgári foglalkozások között szabómestert, gombkötőt, vendéglőst, kereskedőt, postatisztet, könyvkötőt, valamint az ún. választott polgárokat találjuk. Ez utóbbiak közé tartoznak mindazok a városi elöljárók, szenátorok stb., valamint polgári rendfenntartók, akik magukat így nevezték és egyéb foglalkozást nem tüntettek fel. A birtokosok és a diákok nem alkotnak valódi foglalkozási csoportot, azokat az előfizetőket gyűjtik össze, akiknek nincc semmiféle foglalkozása, de társadalmi helyzetük valami módon mégis értékelhető. A foglalkozási megoszlás vizsgálata felvet olyan kérdéseket, melyek a foglalkozások rendszerében nem oldhatók meg. A foglalkozások egy részének betöltése történetileg eleve bizonyos rendi helyzethez kötött volt, ugyanakkor önmagában a foglalkozások elemzése során is felmerül a rendi szempontrendszer érvényesítésének szükségessége. A foglalkozási és rendi szempont együttes érvényesítésének eredménye a 2. táblázat, mely kirajzolni látszik a XIX. század eleji magyar rendi társadalom szerkezetének változásait az olvasóközönségre vonatkozóan, a foglalkozási megoszlások tükrében. 111