Esztergom Évlapjai 1994
TAPOLCAINÉ SÁRAY SZABÓ ÉVA: Könyvkiadás, könyvterjesztés, olvasás Komárom és Esztergom vármegyében (1705-1849)
létét, hiszen a könyvterjesztéssel a nyomdászon kívül a kiadó, sőt még a fordító is foglalkozott. 6 5 A XIX. század első évtizedeiben a komáromi könyvkereskedők nevei nem tűnnek fel sem a kiadványokban, sem a szakirodalomban, még csak utalások formájában sem. A 30-as években találkozunk Siegler Antal, a későbbi nyomdatulajdonos nevével, aki feltehetően az esztergomi könyvkötő Siegler János fia. Komáromban könyvkötőként dolgozott, majd Heckenast Gusztáv pesti könyvkereskedő bizományosa lett, s Szinnyei 6 6 szerint, a város piacán megnyitott üzletén kívül még a vásárokban is árulta a kalendáriumokat és a ponyvát. Hirdetései a komáromi napilapokban is olvashatók. 1840-ben az ő nevéhez fűződik Komárom megye első kölcsönkönyvtárának megnyitása. Baranyay József 6 7 Vajda Pál nevét is említi, aki Komáromból Kassára kerülve nyitotta meg könyvkereskedését. Esztergomban a század elején még nyomda nem volt ugyan, de könyvkereskedő már tevékenykedett; a források szerint 6 8 1809. augusztus óta a tankönyveket áruló Spanraft Antal, majd fia, János személyében az engedély nélkül működő Siegler János mellett. A városban ebben az időszakban Anton Absol! és J. Legerer könyvkötőkről is tudunk, akik feltehetőleg könyvterjesztéssel is foglalkoztak, de ebbéli tevékenységükre nem utal a kevésszámú forrás. 6 9 Beimel József 1825 júniusában kapta meg a könyvkereskedői engedélyt, kiadványai azonban már előbb is jelzik ezirányú tevékenységét. Mindössze ennyi, amit a megyei könyvterjesztésről tudunk. A kiadók általában engedély nélkül adták át kiadványaikat a terjesztéssel foglalkozó könyvkötőknek, akik a körülményektől függően szabták meg a rendszerint magas eladási árat. 7 0 Decsy Sámuel ez ellen emeli fel szavát 7 1 amikor azt írja, hogy "zöldellő füvében megfojtják a magyar tudósoknak hazájuk hasznára intézett igyekezeteket, mert a könyvet másfél annyi áron adják, mint a szerző megállapította, s ezzel ártalmára vannak a szerzőnek és az olvasóközönségnek". A Mindenes Gyűjtemény 7 2 egyik cikke pl. a nyomdászt hibáztatja, amiért Dugonics Etelkájának megszerzését "annyira felvertt árrával" megnehezítette. A folyóiratban egyébként több alkalommal is felvetődik a könyvek árának rendezése 7 3 Baróti Szabó Dávid is erre utal, amikor ezt írja "Meg-jobbitott [...] Költeményes Munkáji" bevezetőjében, hogy a "Nyomtatványokon, mellyeknek az árok a "KönyvNyomtatóknál a mostani üdőben nagyon fel-hágott, nyerekedni nem akarok" (1802). A XVIII. századi nyomtatványok némelyikén már az árat is feltüntetik. 74 Nyilván a magas árakra való tekintettel, néhány tehetősebb író a könyv célja elérésében a ráfizetést is vállalta, mint pl. Perlaky Dávid, aki az 1791-ben megjelent Gyermekeknek jó nevelésekről című könyvének címlapjára rányomatta, hogy a könyvet "A szegényebb Osk. Tanítóknak ingyen" lehet megszerezni. Az olvasási kedv, főleg a század végén, élénkebb volt, mint a vásárlási hajlam, amely a könyvek magas árára vezethető vissza. 7 5 Az olvasóközönség ebben az időszakban alakult ki, szorosan kapcsolódva a magyar nyelv sorsához. Kis János 7 6 szerint a nyelv a publicum kialakításának hathatós eszköze, mivel "A Nyelv által neveltetik a Nemzet, ez által tétetik jó 101
