Esztergom Évlapjai 1988

Bárdos István: Az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat megalakulása és működése (1894—1948)

céljaira. Dr. Balogh Albin a rendezés során arra törekedett, hogy a látogatók bepillantást nyerhessenek Esztergom történetébe az őskortól a legújabb korig. A vidéki viszonylatban gazdagnak, „... sőt kerámiában a leggazdagabbnak" (82.) számító gyűjtemény a siker reményében vállalkozhatott kitűzött céljának megvalósítására. A múzeum 1934—1937 között látványos gyarapodásnak indult. Gazdagodott ősállatgyűjteménye, bronzkori és népvándorláskori anyaga. Ide került a nagyszentmiklósi aranykincs galvanoplasztikai másolata. Megvásárolták Brenner Ferenc gyűjteményének egy részét, birtokba vették a belvárosi templom kiselejtezett barokk szobrainak egy csoportját. A várhegyi feltárással párhuzamosan fellendült ásatások nyomán Unyról a rézkor, Süttőről és Lábatlanról a hallstatti vaskor, Dorogról, Pilisszentlélekről a középkor, az esztergomi határban fekvő Diósvölgyből pedig a honfoglaláskor anyaga gyarapodott. Eredményesen dolgoztak a pilisszentléleki pálos kolostor romjainak feltárásán. Az ásatások és vásárlások költségeit dr. Lepold Antal fedezte. Érezhetően növekedett az ajándékozási kedv is, melynek nyomán Jókuthy Gyulától, Reviczky Elemértől, dr. Prokopp Gyulától és Szabó Antaltól kapott értékes tárgyakat a múzeum. Az új berendezési eszközök és tárlók költségeit a Keresztény Múzeum viselte. A rendezés munkálatai 1937 májusára lényegében befejeződtek. Mindöszsze egyetlen szekrény elkészültére kellett várni, hogy ezt követően ismét birtokba vehessék a látogatók az értékeket. Ilyen körülmények között okkal fogalmazhatott dr. Balogh Albin a következőképpen: „Nyugodtan mondhatjuk tehát, hogy a Régészeti Múzeum, mely minden vonatkozásban úgy létesült és alakult ki jelen szervezetében, hogy Esztergom város társadalma anyagilag egyáltalán nem vétetett igénybe, most már szégyenkezés nélkül mutogatható bárkinek, akár külföldi szakembereknek is, mert főként kerámiáinak gazdagságánál fogva még a királyi palota, a Bazilika kincstára mellett is számottevő értéket képvisel. Úgy, hogy bármely vidéki magyar múzeummal egy sorba helyezhető. Hogy Esztergom világviszonylatban is fölkeltette az érdeklődést, abban ismét a régészeti munkának van elsőrangú szerepe" (83.). A rendezés során a középkori kőtári anyagot a Bazilika emeleti termeibe szállították, elkészítették a múzeum katalógusát, biztosították őrzését, gondoskodtak a szakszerű vezetésről. A társulat könyvtárát pedig további gondozás céljából átadták a városi könyvtárnak. A hányatott sorsú régészeti gyűjtemény sorsa ily módon néhány évre megnyugtatóan rendeződött. A vezető szakemberek figyelme az 1934-ben megindult ásatások felé fordult. A korszak nagyszabású vállalkozásáról 1934 szeptemberétől egyre sűrűbben érkeztek a híradások. Szeptember közepén a Műemlékek Országos Bizottságának képviseletében dr. Gerevich Tibor, dr. Lux Kálmán, dr. Genthon István, dr. Lepold Antal, dr. Meszlényi Zoltán és dr. Balogh Albin helyszíni szemlét tartottak. Első és legfontosabb feladat a kazamaták feltárása volt véleményük szerint. Ezt követte a királyi palota belső udvara, majd a kápolna a freskókkal és a román kori emlékekkel. A feltáró munka egyik építésze a fiatal Alaxa Kálmán volt. Novemberben már újabb eredményekről adtak számot. A kápolna felől indulva feltárták a Vitéz Stúdiót, a leszakadt Zodiákus ívvel, s az erő, igazság, mér84