Esztergom Évlapjai 1988

Bárdos István: Az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat megalakulása és működése (1894—1948)

logatókra (79.). E lépéssel a város mindent megtett, ami szerény erejéből tellett. Arról azonban szó sem lehetett, hogy az örvendetesen tovább gyarapodó (79. a.) régészeti múzeum körülményei megközelíthették volna a nálánál szerencsésebb sorsú Keresztény Múzeum, a Prímási és Főkáptalani Levéltár vagy a Főszékesegyházi Könyvtár elhelyezésének színvonalát. Ezért a minimális lehetőségért is évtizedes keserves harcot kellett vívnia. Dr. Lepold Antal látva a helyzet reménytelenségét, felvetette azt a gondolatot, hogy a gyűjteményt vigyék vissza a Bibliotéka épületébe, és szervezetileg kapcsolják a Keresztény Múzeumhoz. A beolvadás Lepold tervei szerint nem érintette a lényeget, mivel úgy gondolta, hogy a társulat „régiséggyűjteménye a tulajdonjog és a történelmi jelleg fenntartása mellett az esztergomi Keresztény Múzeumhoz mint annak kiegészítő része csatoltatnék. A múzeum továbbra is Balogh Albin igazgatása alatt maradna, de mindkettő egységes vezetés alá kerülne, ami annál is inkább előnyösebb volna, mert Gerevich Tibor magának a felügyeletet gyakorló Gyűjteményegyetem tanácsának is tagja" (80.). A felvetett gondolat megvalósulására végül alig néhány évet kellett várnia megfogalmazójának. Az Obermayer-házat 1933—34 folyamán ugyanis polgármesteri lakás céljára vette igénybe a város. A társulat választmányának 1934. december 27-én tartott ülésén dr. Lepold Antal javasolta, hogy: „Határozza el a közgyűlés, hogy a Társulat tulajdonát képező egész régészeti gyűjteményét, amely állandó saját otthonra a mostani és belátható időben sem a törvényhatóság, sem Esztergom város részéről nem számíthat, ideiglenesen pedig a bíboros hercegprímás úr jóvoltából a Főszékesegyházi Könyvtárban nyert elhelyezést, fenntartás nélkül tulajdonjogilag átadja az Esztergomi Keresztény Múzeumnak, amely a főszékesegyház tulajdona és az esztergomi érsek legfőbb hatósága alatt áll. Kéri Bíboros Hercegprímás Űr Öeminenciáját, ugyanis mint a Társulat fővédnökét, hogy a társulati gyűjteményt a Főszékesegyházi Keresztény Múzeum részére elfogadja, s benne annak állandó elhelyezést és — mint a Múzeum egyéb tárgyainak — gondozást és kellő nyilvánosságot biztosítson. A Társulat igyekezni fog a Főszékesegyházi Keresztény Múzeum vezetésére kinevezett tisztviselőkkel együttműködve, a Múzeum egyes gyűjteményeit gyarapítani és azok tudományos földolgozását előmozdítani. Ennek ellenében kéri a Társulat, hogy a tagsági igazolvánnyal ellátott tagjai a Keresztény Múzeumban, a Főszékesegyházi Könyvtáriján és az egyházi levéltárakban — ezen gyűjtemények megállapított rendje szerint — díjtalanul — végezhessenek látogatást és kutató munkát. Az átadott és a jövőben átadandó tárgyakon megfelelően jelzendő: „Az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat adománya" (81.). A javaslatot, s egyben az újjáalakulás tényét az 1934. december 30-án tartott közgyűlés szentesítette (81. a.). Az adományt a prímás elfogadta, s a múzeum Prímási Régészeti Múzeum néven folytatta tevékenységét. Az épületen megindultak a működési feltételeket biztosító átalakítások; a több évi távollét után Pápáról viszszaköltözött dr. Balogh Albin pedig hozzálátott a kiállítás átrendezéséhez. A munkálatok során a Bibliotéka könyveit az épület alsó traktusába hordták, s az így felszabadított 32 m hosszú termet adták át a múzeum 83