Esztergom Évlapjai 1988

Bárdos István: Az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat megalakulása és működése (1894—1948)

várható volt, nem képviseltette magát a gazdatársadalom és az iparosság. A közgyűlésen új tisztikart választottak (37.). Elhatározták a korábban megkezdett ásatások folytatását, IV. Béla király sírjának további kutatását, valamint a múzeum adományok révén történő gyarapítását. 1924 márciusában előadás tartására hívták meg a Magyar Nemzeti Múzeum két jelentős tudósát, Bella Lajost és Tompa Ferencet, akik a gimnázium dísztermében „Az őskor művészetéről", illetve „A magyar föld jelentőségéről az őskorban" címmel foglalták össze gondolataikat. Kevéssel ezt követően az Esztergom és Vidéke közölte Sinka Ferenc Pál ,,Az árpádkori Esztergom" című írását, melyben a szerző bejelentette az Esztergom Evlapjai címet viselő társulati közlöny megjelentetésének tervét és részletes programját. A megélénkült tartalmi és szervezeti tevékenység csakhamar meghozta az eredményét. A taglétszám 1924 végén már elérte a 300 főt. A következő hónapokban folytatódott a nekibuzdulás. Közeledett ugyanis Csernoch János aranymiséjének napja, melyet a város és a vármegye vezetői méltó módon kívántak emlékezetessé tenni. Nagy lendülettel folyt az Esztergom Évlapjai szerkesztése. Elhatározták, hogy a hercegprímás 1924. november 16-i aranymisés jubileumát követően 1925 márciusában díszközgyűlést tartanak a Társulat megalakulásának 30. évfordulója tiszteletére. A kettős évforduló jegyében hagyta el a nyomdát az Esztergom Évlapjai első száma. A márciusban tartott közgyűlésen új elnökséget választottak, újrafogalmazták az alapszabályt. A választások nyomán bekövetkezett személyi változások közül említést érdemel az, hogy elnökké dr. Lepold Antalt választották. A Társulat igazgatója Sinka Ferenc Pál, míg a Régészeti Osztály és a Múzeum igazgatója dr. Balogh Albin lett, aki kisebb megszakításokkal a társulat fennállásáig töltötte be ezt a tisztet (37. a). Megemlékeztek továbbá Csernoch János tudománypártoló tevékenységéről, kiemelve, hogy az előző évben ennek köszönhetően láthatott napvilágot a Monumenta Ecclesiae Strigoniensis III. kötete Dedek Crescens Lajos szerkesztésében, méltó folytatásaként a Knauz Nándor által 1874-ben, illetve 1882-ben kiadott első két résznek. Az ünnepi közgyűlést követően tovább gyarapodott az alapító tagok száma, így például a VKM és dr. Lepold Antal azonos összeggel: 850—850 ezer koronával lépett a támogatók közé. Folytatódtak az ásatások, az értékek védelmére buzdító publikációk. Az eredményekben és tervekben egyaránt gazdag 1925-ös esztendőben fogalmazódott meg ismét a gondolat: helyezzenek el emléktáblát Katona István esztergomi lakóházára. E 18. századi paptudós — Pray György és Fejér György mellett — egyike volt kora legnagyobb történetírónak, aki sok éven át a Pázmány Péter alapította nagyszombati (1777-ben Budára telepített) egyetem történelemprofesszoraként működött. Nyugdíjazását követően települt meg Esztergomban, ahol 1790-ig — mintegy hat esztendeig — lakott Szent János utcai házában. História Critica Regni Hungáriáé című munkájának írását is itt folytatta. A sok kötetes művet Kalocsán fejezte be, ahol 1790-től haláláig (1811-ig) kanonokként élt és dolgozott. Már meghatározták s előkészítették a június 7-re tervezett ünnepség programját, amelyen az Országos Magyar 67