Esztergom Évlapjai 1988

Bárdos István: Az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat megalakulása és működése (1894—1948)

iránt a helyi társadalomban felébreszteni és oda hatni, hogy úgy a hivatalos, mint a társadalmi tényezők az ügy fontosságához méltó módon járuljanak áldozataikkal a múzeum fejlesztéséhez." (27.) Szemére veti Némethy Lajosnak a továbbiakban azt is, hogy évek óta nem küldi az éves tevékenységről szóló összefoglaló jelentéseket. Ilyen körülmények között ült össze a közgyűlés, melyen Pór Antal bejelentette, hogy dr. Feichtinger Sándor és dr. Wertner Mór visszavonult a kutatások művelésétől. A nehézségek ecsetelését követően szóltak az eredményekről is. Récsei Viktor Balassa Bálint költeményeinek ismertetésével, B. Szabó Mihály és Brenner Ferenc régészeti kutatásaikkal értek el sikert. A király levélben köszönte meg dr. Némethy Lajos „Emléklapok Esztergom múltjáról" című, hozzá eljuttatott művét. Pór Antal egy arany összegű pályadíját Tóth Ignác főgimnáziumi tanuló nyerte el a város határában levő keresztek és szobrok történetének leírásával. Jelzik, hogy készül a vármegyei monográfia Esztergom vármegyét bemutató kötete, jelentősen gyarapodott a múzeum, de az elhelyezés továbbra is mostoha. A probléma megoldásához kérik a város és a vármegye segítségét. A működés alapjait az évente kialakult államsegély teremtette meg. A társulat 1900ban 300, 1901-ben és 1902-ben 400, 1905-ben 500 korona segélyt kapott. A közgyűlést követően mintha élénkülni látszott volna a társulati élet. Az elnökké választott Horváth Béla főispán alapító tagként is belépett a társulatba, kilenc további személlyel együtt. Egy esztendővel később, 1905. május 14-én újabb közgyűlést tartottag, amelyen elhatározták a társulat újjáalakítását, célul tűzve ki a tagság gyarpítását és a múzeumi helyiség problémájának megoldását. Mindannyian abban reménykedtek, hogy Horváth Béla főispán, aki Hont vármegyéből került ide, ahol az ő nevéhez fűződött a vármegyei múzeum létrehozása, megismétli ottani eredményeit. A kezdet biztató volt. Rövid idő alatt 17 fővel emelkedett az alapító tagok száma. A teljes taglétszám május 18-án 131 volt (6 tiszteletbeli, 34 alapító, 67 rendes, és 24 pártoló), ami valamelyes anyagi erőt is hozott magával. További tervként Horváth Béla fölvetette azt a gondolatot, hogy egyesítsék egyetlen Esztergom vármegyei egyesület keretei között a kevés pénzzel működő kulturális célú társulatokat. Örvendetes érdeklődés mutatkozott a Pór Antal által meghirdetett pályázat iránt. A beérkezett kilenc pályázatból hét dolgozat kapta meg az 1—1 arany díjat. A közgyűlés végén újjáválasztották a tisztikart (28.). A következő választmányi ülésen már felolvasó est tartását tervezik, melynek előkészítéshez külön bizottságot is választottak. Arra azonban, hogy azt meg is tartották volna, semmi jel nem utal. A város és a vármegye életében felhalmozódott megoldatlan problémák nyomán Horváth Béla távozott a főispáni posztról s a társulat elnöki székéből. Némethy Lajos múzeumőr szintén elköltözött a városból, öröm az ürömben, hogy a társulat 500 korona segélyt kapott a főfelügyelőségtől. A pénz bizonnyal jól jött, de önmagában kevés volt ahhoz, hogy felpezsdítse a társulati életet. Az tovább stagnált, miközben a kutatómunka, a gyűjtemény gyarapítása, pályázatok kiírása tovább folyt. A decemberre tervezett közgyűlésén Pór Antal elnökölt, s kifejtette, hogy megürült az elnöki szék, távozott a városból a múzeumőr és további hat választmányi tag. Veszélybe került a monográfia megvalósításának terve Knauz Nándor 64