Esztergom Évlapjai 1988

Bárdos István: Az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat megalakulása és működése (1894—1948)

názium 1853-ban keletkezett régiséggyűjteményébe került, s megjelent Récsei Viktor: „Az esztergomi Szt. Lőrinc templom maradványai" című könyve. Az ásatásokra összegyűlt pénz maradványát képező 152 korona 91 krajcárt kezelői elhelyezték a takarékpénztárba, s ezzel lezárult a templom ásatásának története. A hallgatás szerencsére átmenetileg bizonyult, s csak az alaposabb felkészülést szolgálta. 1894 tavaszán Frőhlich Róbert előadásában, majd Knauz Nándor írásában esik szó ismét a régészeti és történelmi társulat létrehozásáról. Knauz a lokálpatrióta-büszkeségre apellálva kívánt újabb híveket toborozni az eszmének. Felhívásában utalt arra, hogy az ország különböző városaiban már alakultak hasonló célú társulatok, s példának említi Pozsonyt, Komáromot és Nógrád megyét. A közelgő millenniumra utalva kifejtette, hogy más városok megírják monográfiájukat saját erejükből; Esztergom sem várhat tehát külső segítségre. 1894-ben 900 esztendős évfordulója van Szent István királyunk keresztelésének. (Ez utóbbi megállapítást Zolnay László cáfolja „A középkori Esztergom" című, 1983-ban megjelent könyvében. V. ö. 54. p.) Ezt az évfordulót a társulat létrehozásával kell megünnepelnünk — írta. Véleménye szerint a közönség érzékelhetően pártfogolja a társulat létrehozásának eszméjét. Ezt határozottan bizonyítja az az érdeklődés, amely Iiampel József és Frőhlich Róbert előadásai iránt megnyilvánult. Knauz ez utóbbi megállapításának kissé ellentmondani látszik az a sajtóhír, miszerint Frőhlich „Római kori Esztergom" című előadásán bizony kevesen voltak jelen. Érvelésének második, immár feladatokat is meghatározó része azonban maradéktalanul meggyőzhette olvasóit. Azzal ugyanis bizonnyal senkinek sem lehetett vitája, hogy: „Ily szórakoztatóan ismeretterjesztő estélyek rendezése, múzeum alapítása és időszaki folyóirat illetőleg évkönyv szerkesztése és esetleg ásatások rendezése volnának azon eszközök, mellyekkel az alakuló társulat célját megvalósítani szándékozik." (20.) írásának végén kérte a belépni kívánókat, hogy írják fel nevüket a kibocsátott ívre, melynek visszaérkezését követően megtartják majd az alakuló ülést. Alig két héttel a felhívás megjelenése után, a másik helyi lap, az Esztergomi Közlöny „Históricus" aláírással közölt cikkében jelentette be csatlakozását a társulat létrehozásának eszméjéhez. Elképzelhető, hogy az álnév mögött Récsei Viktor rejtőzött, rr-vel ő volt az, aki szoros kapcsolatot tartott fenn a Múzeumok és Könyvtárak Országos Bizottságával — mely ekkor már javában működött —, s Ö képviselte a később megalakult társulatot is a bizottság 1894-es közgyűlésén. Érveléséből érdemes néhány gondolatot idéznünk: „Hogy pedig éppen jókor jött a kutatók és gyűjtők tömörülésének eszméje, onnan világos, hogy a Múzeumok és Könyvtárak Országos Bizottsága minapi értekezletén azt határozta, hogy mindazon megyék és városok, hol hasonló egyesületek nincsenek, ilyenek alakítására a kormány útján kényszeríttessenek. .. . Éppen az Észtergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat létesítésének híre indította arra az elnöklő Széli Kálmánt, hogy az országos bizottságnak nagyobbrészt szakemberekből álló értekezlete előtt meleg szavakkal adjon elismerésének kifejezést, oly vidék iránt, mely a központ gyámkodása nélkül saját magában rejt annyi intelligentiát, hogy ily kulturális intézményt társadalmi úton tud eszközölni." (21.) Az országban központi kezdeményezésre létrejött társulatok nagyobb há61