Esztergom Évlapjai 1988

Bárdos István: Az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat megalakulása és működése (1894—1948)

tést emelő munkások ekkor bukkantak rá Kovácsi azóta is feltáratlan templomának romjaira (18. b.). A 17 méter homlokzati szélességű, Kozma és Dámján vértanúkról elnevezett templom mélyen benyúlik a töltés alá. Így hosszát máig sem ismerjük. Annyi biztosra vehető, hogy a templom-maradvány minden eddiginél nagyobb érdeklődést váltott ki a régészet iránt. Ez a fokozott figyelem kísérte 1892-ben az újabb feltárási munkát, amelyet az akkor Esztergomba helyezett főgimnáziumi bencés tanár, Récsei Viktor kezdeményezett, kihasználva a Széchenyi tér rendezésének kedvező alkalmát. Az ásatás sikerrel járt: felszínre kerültek a XI—XII. században épült Szt. Lőrinc templom alapfalai. Csak kevesen sejtették az 1892-es esztendőről, hogy meghatározó jelentőségű lesz majd a város múzeumügye szempontjából. Ekkor indult meg az a gyűjtés, amely az előbb említett Szt. Lőrinc templom feltárási költségeit volt hivatva előteremteni. Az akció elindításához jó alkalmat kínált a Vaszary Kolos hercegprímás tiszteletére rendezett est. A Fürdő Szálló termeiben október 30-án a hangversennyel egybekötött felolvasó estélyre összegyűlt rangos közönség Walter Gyula megnyitóját követően a kitűnő régész, Hampel József: „Esztergom régészeti jelentősége" című előadását hallgatta meg. Hampel élénken és lelkesen vázolta a város műemlékeinek, kincseinek és régészeti leleteinek jelentőségét. Mindenkit tökéletesen sikerült meggyőznie egy, az archeológiai és történelmi kutatásokat folytató illetve támogató egyesület szükségességéről. „Már most vegyük föl a megalakulás küzdelmeit. A zászló a hercegprímás nevével van díszítve [— őt az esten Majer István képviselte — B. I.] csoportosulni fognak alatta Esztergom összes kultúrférfiai. Ez a történelmi és archeológiai társulat hivatva lesz Esztergomnak még több nimbuszt biztosítani, a város fényes múltjának megírását elősegíteni, s a művelt világ figyelmét feléje irányítani. . . . Az esztergomi múzeum olyan országos hírű intézetté válik majdan, mely zarándokhelye lesz mindazoknak, akik az ország legnevezetesebb műkincseivel meg akarnak ismerkedni. ... A Kolos estély története örök nevezetességű határköve leszen városuk szellemi életének, mert ehhez a dátumhoz fog fűződni tudományos és kulturális fejlődésének egy új kora." (19.) Az előadásokat Récsei Viktornak a Szt. Lőrinc templomról szóló felolvasása követte volna. Erre azonban nem került sor. (19. a.) A közönség érthetően elfáradt, s inkább táncolni kívánt már, mint újabb ismeretekkel töltekezni. A társulat létrehozásának gondolata azonban visszavonhatatlanul megfogalmazódott, az ásatások céljára szolgáló koronák pedig a korábbinál is gyorsabban szaporodtak. Az elmaradt felolvasásért kevéssel utóbb kárpótlást kapott Récsei is, aki az Esztergom és Vidéke 1892. december 4-i száma szerint az Országos Régészeti és Embertani Társulat november végén tartott ülésén beszámolt a Szt. Lőrinc templom alapjainak feltárásáról. Előadótársa Frőhlich Róbert volt, aki a pilismaróti római táborról szólt. Az újság természetesen ezt az alkalmat is felhasználta a régészeti és történeimi társulat eszméjének propagálására, a helyi vezetés lelkiismeretének ébresztésére. Az 1893-as esztendőben nem esett szó a sajtóban a társulatról. Az újságokban mindössze annyit olvashattunk, hogy néhány lelet a főgim60