Esztergom Évlapjai 1988

Bárdos István: Az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat megalakulása és működése (1894—1948)

nak. A miniszter ezt a jogát a Közgyűjtemények Országos Tanácsa útján gyakorolta. Később Hóman Bálint kultuszminisztersége alatt született egy másik törvény, az 1934. VIII. t. c., amely megszüntette a Gyűjteményegyetemet, s annak múzeumüggyel kapcsolatos feladatait a Magyar Nemzeti Múzeumra bízta; az ügyviteli teendőket pedig a Közgyűjtemények Országos Főfelügyelősége hatáskörébe utalta. Rendelkeztek továbbá a vidéki közgyűjtemények dolgozóinak jogállásáról is. Eszerint „A törvényhatósági és községi (városi) közgyűjtemények személyzete a törvényhatóság vagy a község (város) alkalmazottainak létszámába tartozik." (18.) Ismereteink szerint az irányításnak ez a Hóman által kialakított rendszere az 1940-es évek második feléig nem változott. Az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat megalakulása és működése (1894—1948) Miként az ország szellemi és politikai életében új szelek kezdtek fújni 1862—63 táján, úgy Esztergomban is megújult az alkotási kedv. Knauz Nándor és Nagy Iván szerkesztésében 1862-ben napvilágot látott a Magyar Tudományos Értesítő, melyet 1863-tól 1870-ig Knauz egyedül szerkesztett Magyar Sión címen. A folyóirat programjában szerepelt a különböző tudományok között a történelem és a régészet pártfogolása. Céljának megvalósításához olyan kitűnő szakembereket tudott megnyerni, mint — többek között — Toldy Ferenc, Kubinyi Ferenc és Szilágyi Sándor. A történettudományok mellett elkötelezett Knauz azonban az 1874ben, illetve 1882-ben napvilágot látott Monumenta Ecclesiae Strigoniensis köteteinek szerkesztése miatt kénytelen volt megválni folyóiratától. Utódai Fraknói Vilmos, Zádori János, Prohászka Ottokár, Walter Gyula és Kereszty Viktor kevesebb teret adtak az alapítók által pártolt tudományoknak. A folyóiratban évtizedek alatt felhalmozódott anyag elemzése még várat magára; pedig érdekes adalékokkal szolgál például a mindmáig legértékesebb esztergomi képzőművészeti gyűjtemény, az 1875. október 12-én megnyitott európai rangú Keresztény Múzeum létrehozásának és megnyitásának körülményeiről is. Ez az intézmény éppen jelentősége miatt volt képes — ha áttételesen is — hatást gyakorolni a város múzeumi életének további sorsára. A régészeti feltárómunkák azonban csak jóval később indultak meg Esztergomban és környékén. Az ország szerencsésebb városai közül — mint arról az előbbiek során írtunk — 1890-re már több is rendelkezett működő múzeummal. A lépéstartás esélye Esztergom számára is megadatott, hiszen 1875. február 22-én Ferenczy Jákó bencésrendi főgimnáziumi igazgató elnökletével megalakult a város első múzeumegylete. Az alapító azonban nyugállományba volnult, s röviddel ezután kihunyt az egyesületi élet lángja. A régészet iránti érdeklődés újabb megélénkülésére több mint egy évtizedet kellett várnia Esztergomnak. Az 1880-as, 90-es évek fordulóján folytatta első jelentős ásatását Knauz Nándor, feltárva az Árpád-korban épült Ákospalotát. 1891 a véletlen szerencse éve volt. A vasútépítő, töl59