Esztergom Évlapjai 1988

Németh András: Esztergom szabad királyi város reformkori népoktatása

hírek szerint a hercegprímás a városban szándékozik azt létesíteni. A királyi város vezetői szerették volna, hogy az új intézet az általuk építendő iskolába kerüljön, hiszen ettől több előnyt is remélhettek: egyrészt jelentős támogatást az iskolák építéséhez, másrészt érseki hozzájárulást a tanítók tartásának költségeihez. 1842 januárjában a választott polgárság a tanácsot sürgetve előterjesztette, hogy a hercegprímás az általa alapítandó tanítóképző helyéül egy házat nézett ki, ezért minél sürgősebb lépéseket kell tenni, hogy a képzőt a királyi városban hozza létre. A tanácstagok megnyugtatásul elmondják, hogy az érsek az újévi köszöntés alkalmával úgy nyilatkozott, hogy az intézetet a királyi városban alapítja, annál is inkább, mert. a város amúgy is iskolát szándékozik építeni. A tanácsülésen végül az a döntés született, hogy ismét egy küldöttséget küldenek a prímáshoz, és kérni fogják, hogy mivel a város népiskolát és polgári iskolát szándékozik építeni, mindenképpen oda helyezze az általa alapítandó mesterképzőt. A város ehhez nemcsak ingyenes helyet adna, hanem az ott végzett tanítók a város elemi iskolájában is alkalmazást nyerhetnének, sőt ismereteiket az új polgári iskolában is bővíthetnék. A küldöttség hamarosan beszámolt a Kopácsy hercegprímásnál tett látogatásról. Elmondják, hogy az érsek szívesen fogadta az elképzelést. Mivel azonban még ebben az évben meg kívánja nyitni az intézetet, ideiglenesen valamelyik szomszéd mezővárosban alapítja azt, mivel a városban még csak ezután kezdik az iskola építését. Természetesen lehetségesnek tartja, hogy amikor az új iskola felépül, oda kerüljön véglegesen a tanítóképző is. Ezért kéri, hogy az új épület tervét mielőbb küldjék meg, elkészültét pedig időben közöljék. A tanács ezért az építkezés minél gyorsabb megkezdését sürgeti. (30.) A Majer István vezette mesterképző így 1842 novemberében Szent Tamás mezővárosbna nyílt meg. (A mai Vörösmarty és Ifjúmunkás utca sarkán, a jelenlegi Ifjúmunkás utcai óvoda egyik épületében.) Tanulmányi ideje az első években 10 hónapos volt, majd az 1846/47-es tanévtől kezdve ezt két évre emelték. Itt működött egészen a szabadságharc bukásáig. A városi iskolaépítés terén, a bíztató kezdet ellenére sem történt említésre méltó esemény egészen 1845-ig. Az mindenesetre pozitív tényként könyvelhető el, hogy a kétosztályos városi fiúnépiskola stabilizálódott. Az 1836-ban megválasztott Schieszler Mátyás és a már régi tanítónak számító Graffl Ádám jól látták el feladataikat. 1844-ben meghalt Linnert Tamás, a városi plébániatemplom kántora, a leányiskola mestere. Utódjául még ebben az évben az esztergomi származású Hulényi Ferencet választják, akinek kötelességei ugyanazok voltak, mint elődjének, azzal a kiegészítéssel, hogy „a zeneiskola tanítványai minden félévben előmenetelükről nyüvános próbát tegyenek." (31.) A város népiskoláinak 20 éves fejlődését áttekintve, azt a következőkben összegezhetjük. Az 1820-as évek közepére az 1806-os Ratio által a kisvárosok számára előírt iskolaszerkezet alakult ki Esztergom szabad királyi városban. Ennek működése azonban hosszú időn át, egészen a harmincas évek közepéig formális, részint a tanítók alkalmatlansága, részint a város vezetőinek érdektelensége miatt. A stagnáláshoz, sőt visszafejlő376;