Esztergom Évlapjai 1988

Németh András: Esztergom szabad királyi város reformkori népoktatása

déshez jelentős mértékben hozzájárult a város gazdasági helyzetének kedvezőtlen alakulása, az évtized közepén lezajló súlyos természeti katasztrófa, a nagy árvíz. A harmincas évek végén az új városi tisztikar megválasztása után, elsősorban Helischer József szervező munkája eredményeként jelentős fellendülés tapasztalható az oktatásügyben is. Ebben az időben egyre sürgetőbbé válik az oktatás színvonalának emelése is. A fejlődést azonban igazából csak az 1845-ös év eseményei gyorsítják fel, lényeges átalakulás a város oktatásügyében csak ekkor következik be, ami a város népoktatásának fejlődésében is egy új szakasz kezdetét jelenti. 3. A szabad királyi város népoktatásának fejlődése a szabályzat megjelenésétől 1848-ig. Az 1845-ös évet joggal tekintjük a magyar népoktatás fejlődésében egy új korszak nyitásának. Ebben az évben született meg ugyanis a hazai alsó fokú oktatási intézményrendszer első hatályos rendelkezése, mely a korábbi törekvésekhez hasonlóan az uralkodói felségjogra hivatkozva intézkedik a magyar népiskolai oktatás korszerűsítéséről. Az országgyűlés haladó javaslatai, elsősorban a Mednyánszky-féle reformterv és a bécsi udvar elképzeléseinek szintéziseként jött létre; az elemi oktatás kérdéseit haladó módon, a kor realitásait figyelembe véve oldotta meg. Jelentőségét értékelve elfogadhatjuk Mészáros István tanulmányának summáját, melyben a rendelkezés jelentőségét a következőkben foglalja össze: „Az 1845. július 16-án közzétett elemi tanodai szabályzatról — úgy véljük, joggal állapíthatjuk meg, hogy a magyar népoktatás történetének egyik jelentős dokumentuma. Túl azon, hogy első ízben rendelkezett minden 6—12 éves gyerek iskolába járási kötelezettségéről, új, az 1806-i Ratio Educatiohoz viszonyítva korszerűbb szerkezetet-szervezetet adott az elemi iskolának, kialakította a latin nélküli egységes alaptagozatot, tananyagában első ízben adott helyet hivatalosan a magyar nyelvtan és magyar irodalom tanulmányozásának, létrehozta a praktikus tananyagú „polgári iskola" vagy „reáliskola" prototípusát, meghatározta a gimnáziumhoz szükséges elemi iskolai végzettség pontos idejét és tartalmát. De még azzal is szolgálatot tett a hazai közoktatásügynek, hogy megjelenésével vihart kavart, s maga körül polarizálta a véleményeket: ezzel is ráirányította a szélesebb közvélemény figyelmét a korszerű elemi iskola szerkezetére, tartalmára, funkciójára, a városi, illetve falusi lakosság körében betöltött azonos illetőleg eltérő szerepére. Ugyanakkor előkészítette a talajt, — az ebben az időben még egyáltalán nem magától értetődő — kötelező népoktatás egyre teljesebb kiépítésére. A rendelkezés megvalósítása széles körben megindult, s az állami tanügyi szervek ennek érdekében mozgósították az egyházi-felekezeti illetékes tanügyi hatóságokat is. A városok többségében létrejött az új szerkezetű, új tartalmú főelemi iskola; a falusi elemi iskola tekintetében e rendelkezés nyomán történt meg az első hivatalos állami intézkedés annak érdekében, hogy egyrészt felmérjék minden 6—12 éves gyermek iskolába járásának rendelkezésre álló személyi és tárgyi-dologi feltételeit, másrészt hogy ezeket a feltételeket fokozatosan biztosítsák is. Két korszak 377;