Esztergom Évlapjai 1988

Magyar György: A sportmozgalom kibontakozása Esztergomban a felszabadulást követő években (1945—1950)

Biztonságos vitorlázórepülő-kiképzés céljára alkalmas gépekre volt szükség. Ebben jelentős szerepet játszott a magyar vitorlázó és motoros repülőgépek tervezésének és építésének legkiemelkedőbb egyénisége, Rubik Ernő. (76) 1949 tavaszán elnyeri az OMRE iskola — repülőgéptervpályázatának két első díját, a kétüléses vitorlázógép kategóriában a Koma-géppel, az együléses kategóriában pedig a Lepke-géppel. Ezeknek a gépeknek meghatározó szerepük volt a repülő fiatalság kiképzése terén. A tervezés után a Sportáru NV egymásután gyártja a Komát és a Lepkét. Az OMRE részére biztosított állami támogatás megteremtette a lehetőségét egy széles műszaki bázisra, új és felújított repülőterekre, új vitorlázó és motoros gépekre alapozott nagy repülőegyesület működésének. Motoros és vitorlázó-iskolákat, továbbképző tanfolyamokat, versenyeket szerveztek, mely munkából az esztergomiak is kivették részüket. Az esztergomi repülőkiképzés és repülőgépgyártás fejlettségére még Bebrics Lajos közlekedésügyi miniszter is kíváncsi volt, ezért személyes látogatást tett az esztergomi repülőtéren. (77) A repülős kiképzés mellett jól funkcionált a repülőmodellező műhely is. A nyár folyamán az esztergomi repülőtéren rendezték meg az 1949. évi szabadtéri körzeti repülőmodell-versenyt. A minőségi sportot az EVSE kebelén belül az NB Il-es vízipólócsapat, az NB III-as sakk- és labdarúgócsapat képviselte. A városban a legkedveltebb sportág a labdarúgás volt. A többi esztergomi csapat mind az alapfokú labdarúgó bajnokság dorogi területi csoportjában játszott, így az esztergomi SZIT, az Esztergomi Szakszervezet, az Esztergomtábori SE, a Vak Bottyán Kollégium, a Honvédség és a Rendőrség csapata. Esztergom város kiemelkedő sportegyesülete, az EVSE nem tudott megbirkózni az előtte álló feladatokkal. Részben a vezetés személyi ellentétei, részben anyagi okok miatt néhány hónapos tevékenység után újból „kenyértörésre" került sor. 1949 júliusában az esztergomi szakszerveztek képviselői és az EVSE vezetői értekezletet tartottak, amelyben elhatározták, hogy az EVSE-t feloszlatják és helyette megalakítják az Esztergomi Vasas Sportegyesületet. Ezen az értekezleten már az ideiglenes vezetőséget is megválasztották azzal a céllal, hogy a sportügyeket ők intézzék az alakuló közgyűlésig. (78) Az Esztergomi Vasutas Sportegyesület „Vasas" egyesületté alakulásához a sporthatóságok nem járultak hozzá, ezért az EVSE vezetése elhatározta, hogy 1949 szeptemberétől Esztergomi Dolgozók Sportegyesülete (EDSE) néven szerepel tovább. (79) Az egyesület vezetése azt szerette volna elérni, hogy a 22 ezer lakosú várost a sport küzdőterein azok képviseljék, akik szívvel-lélekkel versenyeznek. Többségi véleményként kapott hangsúlyt, hogy a helyi erdőkre kell támaszkodni; ezért néhány régebbi vezető lemondott. Az új vezetők között voltak olyanok, kik a sportban főként a dolgozók egészségének védelmét és szórakozási lehetőségeit látták. A kulturális élet átalakítási folyamatával párhuzamosan kezdett háttérbe szorulni a sport „politikamentességét" hirdető felfogás. Az EDSE vezetői sportági-szakmai kérdéseken túlmenően arra törekedtek, hogy daolgozó ifjúság figyelmét felkeltsék a sport társadalmi és ideo336;