Esztergom Évlapjai 1988

Tapolcainé Sáray Szabó Éva: Esztergom nyomdászata 1763—1849.

Beimel esztergomi nyomdájából 1848-ban kerültek ki az utolsó kiadványok, s ez a hét nyomtatvány zárja a város nyomdászattörténetének dolgozatunkban tárgyalt 19. századi szakaszát. Egy gyászbeszéd és egy egyházi szónoklat mellett két körlevél jelenik meg: az esztergomi főkáptalannak a „magyarhoni katholikus egyház valamennyi fő-pásztoraihoz intézett föl-szólítása", valamint Kiss Mihály körlevele a tisztviselők kötelességeiről. Majer István „Az esztergami Honvédápoló Társulat alapszabályai"^ adja közre: ez az egyetlen a nyomda kiadványai közül, amely a szabadságharc időszakának mozgalmas napjairól tudósít. .. Két másik pedig a megelőző reformkor eszméiről. „A magyar képezdék reformja" című munkája — az előszó alapján — 1848 márciusában íródott az „Oktatási Minister"-nek benyújtott tervezetként. Szerzője szintén Majer István, aki — „képezdei tanár" lévén —, ismerte az oktatási viszonyokat, és tervezetét a népnevelés fejlesztése érdekében készítette el: „Ha van fontos ügy a világon [...] minden bizonnyal a népnevelés ügye. Ettől függ a szabadság, egyenlőség, testvériség nagyszerű eszméjének foglalkoztatása, ezen sarkallik a közboldogság" — írja a miniszterhez intézett levélben. A tervezetben részletesen kitér a köznevelés alapelveire, az értelmi és erkölcsi nevelésre, továbbá a tanítók — vagy ahogyan ő nevezi „mesterek" — anyagi és erkölcsi elismerésére az esztergomi képezde működési tapasztalatai alapján. A kis kötet a magyar pedagógia történetének egyik jelentős darabja: — bár a korabeli viszonyok és elképzelések tükröződnek benne, gondolatai részben még ma is élők és megszívlelendők. Majer István későbbi tevékenységére is a népnevelés, az ismeretterjesztés a jellemző, hiszen „István bácsi" néven az ország egvik legnépszerűbb irója lett. A másik érdekes darab Besze János munkája „A papi nőtlenség"-rő\, „Ajánlva a XlX-dik század második fele szellemének". Besze János ellenzéki szónok hírében állt, a szabadságharc helyi eseményeinek jelentős személyisége volt. Ezt a könyvét — az előszó tanúsága szerint — 1848. május 9-én fejezte be. Különös, hogy éppen a Magyar Sión prímási nyomdájában látott napvilágot ez a „szentségtörő" munka. A könyv fogadtatásának a visszhangját — sajnos — nem sikerült kideríteni: — lehetséges, hogy a szabadságharc mozgalmas napjaiban, amikor minden változásban volt és fontosabb ügyek foglalkoztatták a közvéleményt, nem is történt rá reagálás. .. A kötet mondanivalója a mottóból indul ki: „Hogy legyenek feleségesek, így szóla vala Szent Pál: Jobb házasságban élni, mint égni külön. Kor. I. 7. 9." — A kötet a témát egyházi, általános történeti és polgári szempontból tárgyalja, s a következő gondolattal zárja le: „[. . .] ha a papság család atya, a világ rokon, ezen Isten teremtette legszentebb családi érdek során vonzalmára fogvást sem engedi az emberiséget külön néposztály — Status — vagy bármely más hatalmasság érdekében év századokon keresztül lélekteleníteni, nem engedi megalázni [...]" (64.). A könyv rendkívül vastag papírra nyomva jelent meg, a papírellátás valószínűleg akadozhatott a mozgalmas időszakban. Az eddig elemzett, kiadási évvel is jelzett kiadványok mellett még hat, évszám nélküli — többségében kisnyomtatvány — található a Beimel-nyomda termékeként, ezek alkalmi és egyházi jellegűek. Amint a nyomda termékeinek elemzéséből is kitűnt, Beimel elsősorban egyházi megrendelésre dolgozott; a szerzők nagyobb része — akár 284