Esztergom Évlapjai 1988

Tapolcainé Sáray Szabó Éva: Esztergom nyomdászata 1763—1849.

Damaszkoszi Szent János fordítását alapul véve latinra Prunaeus Jakab fordított. A magyar fordítás Rédly Károly (1791—1854) esztergomi uradalmi főszámvevő munkája, aki a Tudományos Gyűjteménynek is rendes munkatársa volt. Szinnyei szerint (56.) ez a fordítása kéziratban maradt! — A haránt méretű (23x18 cm), puritán egyszerűséggel elkészített, ízléses könyv szerzői előszava közli a kötet kiadásának indoklását: „Ezeknek dicső erkölcseit és jeles tetteit (értvén a Szent Mártyrokat, s mind azokat, kik lelki gyakorlások által angyali módon éltek), írásaik által magasztalni és a maradéknak például hagyni, mindenkor szokása volt az Anyaszentegyháznak [...] Mert az erkölcsi jóságra vezető út igen terhes és darabos azoknak főképpen, kik még nem szentelték magokat egészlen az Istennek [.. .] mert hogy valakit egy hosszú és fáradságos útra lehessen bírni, erre nem annyira szó és biztatás szolgálhat, hanem inkább az, hogy ha előtte mondjuk: hogy ezen utat már többen is megtették [...]" — A könyv tehát ilyen erkölcsi példaadás céljából jelent meg. 1831. évi kiadványok szinte mindegyike alkalminak tekinthető. A könyvek impresszumai, illetve a bennük található dátumok alapján többségük az év második felében hagyta el a nyomdát, az Uránián kívül, amely feltételezhetően továbbra is „újesztendei ajándékként" jelent meg, esetleg az előző év végén. Ez az év az egész ország számára megpróbáltatásokat hozott a kolerajárvány és az ezt követő parasztfelkelés miatt, bár az utóbbinak Esztergom vármegyében nem volt hatása, legalábbis a források nem említik. Az országban először történtek közegészségügyi intézkedések a járvány terjedésének megakadályozására, és mint tudvalévő, ezeknek a járványügyi intézkedéseknek következtében robbant ki a felkelés, amely az északi vármegyéket — főleg Zemplén megyét — közvetlenül érintette. — Járványügyi intézkedések természetesen Esztergom vármegyében is voltak. Ezek jelentős része Kamensky István (1797 — kb. 1858) megyei főorvos nevéhez fűződik, akit 1828-ban neveztek ki tisztségébe. A „Cholera orientális" vagy epekórság közeledtére Leányváron megfigyelő állomásként ún. veszteglőházat jelöltetett ki. Esztergomot 12 fertályra osztotta fel, élükre albiztosokat nevezett ki, elrendelte a hullák „ojtatlan mésszel" való beszórását, betiltotta a búcsúkat, a vásárokat, a tömeges egyházi szertartásokat is. A védelmet az egész megyére kiterjesztette, mégis sokan estek a járvány áldozatául. (57.) Kamensky nem csupán hatósági intézkedésekkel kívánta megakadályozni a kolera terjedését, hanem ismeretterjesztéssel is. Ebből a célból adta ki az „Óvások az epekórság ellen" c. brosúráját, felhívta a figyelmet mindazokra a jelenségekre a betegséggel kapcsolatban, „Mellyekre Nemes Esztergám Vármegyében a Helységeknek elöljárói s minden lakosai vigyázni kötelesek". — Tájékoztat egyben a betegség tüneteiről, s a „Tódalékban" a védekezés módjairól is. Valószínűleg nagy példányszámban jelent meg ez a fontos kiadvány. Ugyanezt a célt szolgálta a Bartakovits Adalbertus (1792—1872) udvari káplán, érseki „titoknok" által összeállított latin nyelvű körlevél is. A járvány nagyszámú áldozata között volt Rudnay Sándor esztergomi érsek, bíbornok is, akinek a város és a magyar katolikus egyház jelentős fejlődését, felemelkedését köszönhette. Érthető tehát, hogy a Beimelnyomda ezévi termését jórészt a prímás elhunyta alkalmából megjelent 277