Esztergom Évlapjai 1988

Tapolcainé Sáray Szabó Éva: Esztergom nyomdászata 1763—1849.

gyászbeszédek alkotják, amelyek méltatják életpályáját, emberségét, egyházpolitikai tevékenységét és jótékonycélú intézkedéseit. Berghoffer Michael Szerbia püspöke, Lavotta Antal, Majer József fehérvári kanonok, Rumy Károly György, Stankovits János akkori győri kanonok, majd később püspök gyászbeszédei az alkalomhoz illő komor egyszerűséggel készültek. Az elhangzott beszédeket gyűjteményes formában is kiadták Esztergomban 1831 után. A nyomdában még ebben az esztendőben két könyörgés — ima és litánia — jelent meg magyarul és németül, teljesen azonos kivitelben, majd Bolla Mártonnak, a „Kegyes Oskolák Rendje, Magyar és Erdély Országi [...] Fő-igazgatójának halálát kesergik a lévai kegyes oskolák" és megjelenik Koppi Sándor latin nyelvű „Oratzio"-ja Kratky Vincéhez. 1832-ben — a már ismertetett kalendáriumok és az Urania utolsó kötete mellett — 13 nyomtatvány, köztük két terjedelmesebb munka jelent meg. Mattyasovszky Sándor „A titok súlya" c. kétfelvonásos darabja (58), valamint Dóczy József (1779—1856) cisztercita áldozó pap „A szent földi vándorló" c. könyve, amelyben Leeb Róbert cisztercita szerzetes szentföldi utazását írja le, s egyben a rend történetére is részletesen kitér. A kiadvány Esztergom és Pest impresszummal jelent meg. A többi kiadvány alkalmi, így Beimel üdvözlete Guzmics Izidorhoz bakonybéli apáttá történt felszentelése alkalmából, Fojt Friedrik „ÖrömdaP'-a Szekfű Ferenc (1798—1843) esztergomi kanonokká történt kinevezésére, Miskolczy Márton (1805—1861) esztergomi plébános Palkovich Károly Sándorhoz házassága alkalmából írott gratulációja, továbbá a Mérey Sándor somogyi főispánná történt beiktatására írott „Örömvers", amely Beimel pesti nyomdájában is megjelent a „Kegyes Oskolák szerzetes rende" összeállításában, valamint Rumy Károly György és Szabó Pál latinul írott üdvözlő beszédei Jordánszky Elekhez 1832. július 12-én, tinnini püspökké avatása alkalmából. Az alkalmi kiadványok sorába tartozik az 1831 októberében elhunyt Rudnay Sándor névnapjára írott vers az „esztergomi papság"-tól és az esztergomi városi tanács „tisztviselőinek és választott polgárainak fel-jegyzése" a tisztújításról. 1833-ban — a két kalendáriumon kívül — mindössze négy, tartalmilag és formailag is jellegtelen kiadvány hagyta el a nyomdát. Skalka Candid (Szkalka Kandid János) (1793—1875) esztergomi gimnáziumi tanárnak (1832—1836), később szentbenedekrendi apátsági perjelnek az iskolai ifjúsághoz intézett beszédei, Miskolczy Márton szerencsekívánatai Rudnyánszky József esztergomi kanonokká történt kinevezésére, végül D. J. Sz. T. M. monogramos költőtől „A Valóság és Igazság tüköré" címmel írott „alagyák", amelyekkel a szerző „a tökélletesebb életre segélleni [. . .] és a köz-hasznot is elő-mozdítani" igyekezett. Minden vonatkozásban teljesen érdektelen termékek. Az 1834. év 10 kiadványával nem sokban különbözik az előzőtől. Ezek sorát Bálás Teophil és Skalka Candid „Lantos Dal"-a ill. beszéde nyitja meg Krajner József esztergomi tanár nyugdíjbavonulása alkalmából. Ezt követte Kőváry György Kemetntzén mondott egyházi beszéde Rozmann János félszázados papi jubileumára, majd a „költészetet tanuló esztergami ifjúság-nak" Kamensky István főorvoshoz, a „nagylelkű mecénáshoz" intézett üdvözlő verse. És érdekességként: egy 278