Esztergom Évlapjai 1988

Hegedűs Raymund: Fejezetek Esztergom történetéből (1683—1705)

A hadak járása sem szűnt meg máról holnapra, de a hajdani szabad királyi város már kezdett erősödni, a kis településből (kleines örthl, Stádl) lassan újra város formálódott. 1701-ben a város már 4 utcából állt, lakossága elérte a 2020 főt. A 17. század végére már felépítette templomát, iskolával rendelkezett, kórházat és paplakot szándékozott építeni (1.). A város ügyeit a régi hagyományok alapján a 40 tagú külső és a 12 tagú belső tanács intézte, nem volt a vármegye alá rendelve, hanem közvetlenül a budai kamara hatáskörébe tartozott (2.). De régi kiváltságait még nem ismerték el, ezeket Lipót király a vár visszafoglalását követő években sem erősítette még meg. Pedig Pest, Buda, Esztergom és Székesfehérvár már a 80-as évek végén, a 90-es évek elején szorgalmazta a régi kiváltságokba történő visszahelyezést, de nem sok eredménnyel. Esterházy Pál nádor tervezete az ország új berendezésére (Information, 1696) szintén javasolta a szabad királyi városi jogállás helyreállítását (3.). A négy város folyamodványa az Űjszerzeményi Bizottsághoz szintén arra hivatkozott, hogy a városok „már gyakorta folyamodtak a legalázatosabban aziránt, hogy régi állapotukba visszahelyeztetve, elnyerhessék a szabad és királyi városokat megillető jogaikat és kiváltságaikat.. ." Folyamodványukban, melynek valószínűsíthető kelte 1701, a szabad királyi városokat megillető jogok megadása mellett még azt is kérték, hogy mentesítsék a városokat a szokatlan szőlőhegyvám, a kirótt hadiadó és az új akcesszívák (pótadók) terhétől (4.). A kamarai adminisztráció azonban évekig elzárkózott a négy város kérelmének teljesítése elől, mert nem szívesen mondott volna le a városokkal kapcsolatos jogköréről. De a katonai parancsnokok is a kérelem teljesítése ellen foglaltak állást, mert a városi joghatóság visszaállítása megfosztotta volna őket szerzett privilégiumaiktól. A kiváltságok visszaszerzéséért folytatott harc tulajdonképpen csak 1703ban vezetett eredményre, és ebben a városok anyagi áldozatvállalása mellett — mint majd látni fogjuk — Rákóczi szabadságharcának lélektani hatása is közrejátszott. Az udvari kamara 1703. április 11-én arról tájékoztatta Meskó Ádám királyi helyettes államügyészt, hogy Buda, Esztergom és Székesfehérvár a háború előtti kiváltságaik visszaszolgáltatását kérte: vagyis egyesítsék a 3 várost újra a magyar királysággal, állítsák helyre régi jogaikat, és adják vissza régi birtokaikat. Kérelmükhöz igazoló írást is mellékeltek. Az előjogokat tartalmazó okiratokat alapos vizsgálat alá kellett venni, és tüzetesen meg kellett nézni azt is, hogy a városok jogigénye és az országos törvények alapján, valamint más szabad királyi városokhoz hasonlóan mi illeti meg a három várost. Az udvari kamara az ügy kivizsgálására felkérte Meskó Ádámot azzal, hogy részletes jelentését minél hamarabb küldje meg (5.). Meskó Ádám jelentését nem ismerjük, de bizonyára kedvező lehetett, mert 1703. szeptember hó 19-én több döntés született a (most már) négy város kérelmével kapcsolatban. A jelzett napon a cs. udvari kancellária közölte a négy város megbízottjaival (Maylin Benedekkel, Mosel Jánossal, Schmid Mátyással, Palkovitz Ferenccel) és a magyar kir. udvari kancelláriával, hogy a császár — figyelembe véve Buda, Pest, Esztergom és Székesfehérvár hódolatát, addigi és jövőbeni hűségét —, hozzájárult a városok kérésének teljesítéséhez, engedélyezte a négy város bekebelezését a magyar királyságba, visszahelyezte őket korábbi jo192