Esztergom Évlapjai 1988

Hegedűs Raymund: Fejezetek Esztergom történetéből (1683—1705)

gaikba, megerősítette régi kiváltságaikat, és átengedett nekik néhány „hasznosságot" (Utilitaten, gazdasági jogot); mindezekért a négy városnak 20 000 rajnai forintot kell a háborús költségek megváltása (pro redimendo Jure Armorum) címén egy összegben a császári hadipénztárba befizetni (6.). Ugyanakkor a budai kamarai igazgatásnak is küldtek egy császári dekrétumot, amelyben közölték a kiváltságok átengedésének feltételeit, és egyben utasították a kamarai igazgatást, engedje át a négy városnak a részükre biztosított jogokat (bányászat, halászat, serfőzés, vámok stb.), Budának ergedje el a telekkönyvi kintlevőségeket, és ne lépjen fel többé követelésekkel a városokkal szemben. Tekintse a négy várost királyi tulajdonnak, és védelmezze őket, ha másoktól sérelmet szenvednének (7.). A cs. udvari kamara ugyancsak szeptember 19-én átiratot intézett a magyar kir. kamarához, hogy az immáron szabad királyi városi rangra emelt négy városnak: Budának, Pestnek, Esztergomnak és Székesfehérvárnak állíttassa ki a megfelelő okiratokat. A privilégiumok visszaadásának itt megfogalmazott alapja: a négy város — diadalmas visszafoglalása után erejéhez és tehetségéhez mérten — nagy odaadást tanúsított a magyar királyság szent koronája és őfelsége személye iránt; megígérték, hogy hűségüket a jövőben is megőrzik, továbbá felajánlottak a haditerhek megváltására egy bizonyos összeget. A kamara azt is leszögezte, hogy a városok most, a nagy nyugtalanságok (kuruc—labanc háború) idején nagy szolgálatot tehetnek az uralkodónak és az országnak. Ami a korábbi birtokok visszaadását illeti, ebben a kérdésben forduljanak a városok a neoakvisztikai bizottság illetékes albizottságához, ott igazolják és érvényesítsék a birtokokra való jogaikat. Az átirat felkérte a magyar kir. kancelláriát, hogy a privilégiumok visszaállítására vonatkozó okiratokat a jelzett módon és a szokásos szófordulatokkal állíttassa ki, ügyelve arra is, hogy az elkészült városi statutumok összhangban legyenek az országos törvényekkel és az alkotmány rendelkezéseivel (8.). A cs. udvari kancellária 1703. október 6-án újabb átiratot küld a magyar kir. udvari kamarának arról, hogy a császár a négy szabad királyi várost újra bekebelezte a dicsőséges magyar királyságba, visszahelyezte őket jogaikba, hogy a többi szabad királyi város példájára élvezni tudják előjogaikat és szabadságukat. A magyar királyi udvari kamara „igen tisztelt, tekintetes, nagyszívű, nemes és kegyelmes" urai vegyék tudomásul a császár akaratát, mentsék fel a városokat kötelezettségeik és szolgáltatásaik, továbbá a harmincad fizetése alól (9.). A császár akaratának végrehajtása nem ment könnyen. Nemcsak a polgári hatóságok húzták-halasztották a dolgot, a katonai parancsnokok sem adták fel egykönnyen a harcot. 1703. november 6-án a cs. udvari kancellária átiratában arra kérte a haditanácsot, szólítsa fel Győr, Komárom, Esztergom és a környező városok parancsnokait, hogy ne zavarják a négy szabad királyi várost szabadságaikban. Másnap (nem tudni miért) megismételték az előző átiratban foglaltakat. A kancellária nyomatékosan felhívta a haditanács figyelmét arra, hogy: — a parancsnokok a szabad királyi városokban nem szedhetnek vámot az áruk után; 193