Esztergom Évlapjai 1988

Hegedűs Raymund: Fejezetek Esztergom történetéből (1683—1705)

3. Belchamps lassan már több mint egy éve dolgozik Magyarországon a kamarai igazgatás bevezetésén. Megbízásának teljesítése sok nehézséggel és fáradozással járt. Szinte állandóan úton volt a már felszabadult területen, ami az akkori viszonyok mellett egyáltalában nem volt veszélytelen. Idővel úgy érezte, hogy a megerőltető szolgálat testi erejének a rovására megy. Egészsége megromlott, ezért azzal a kéréssel fordult az udvari kamarához, hogy megbízásának teljesítése után engedélyezzék visszatérését Bécsbe, hogy újra betölthesse udvari kamarai tanácsosi tisztjét (18.). Ügy látszik, az új gazdálkodási rend bevezetése jó ütemben haladt, erre lehet az udvari kamarának a császár elé terjesztett jelentéséből is következtetni. Ebben a jelentésben előadták, hogy báró Belchamps a még 1684-ben kiadott utasítások alapján összeállította és megküldte a kamarai gazdálkodás bevezetésének alapjául szolgáló pontokat (bor- és húsmérés, vámok, halászat, sókereskedelem stb.), ezeket megvitatták, és egyetértésre jutottak abban, hogyan lehetne a javaslatot a leggazdaságosabban megvalósítani (19.). Néhány nappal később az udvari kamara a haditanácsot is megkereste és újból felkérte, hogy biztosítsa a parancsnokok támogatását a kamarai igazgatás bevezetéséhez. Azt is közölték, hogy mindkét vár (Esztergom és Űjvár) élelmező tisztjét megfelelő instrukciókkal látták el arra vonatkozólag, hogy mit lehet az adott helyzetben nehézség nélkül megvalósítani. Emlékeztették a haditanácsot az uralkodó korábbi parancsaira, hogy a hadsereg urai és parancsnokai szizntén szorgalmazzák a császár érdekeinek érvényesülését, utasítsák az egységek parancsnokait, hogy ne akadályozzák a kamara embereit munkájukban, ellenkezőleg, felkérésre asszisztáljanak nekik minden rendelkezésre álló eszközzel (20.). Az udvari kamara ugyanakkor Piringert is tájékoztatta arról, hogy a császár a kamarai igazgatást mindkét városban Werlein felügyelete alá helyezte. Felszólították Piringert, kövessen el mindent, ami a közjó (,,dem Bono Publico") hasznára lehet, és munkáját végezze a köteles buzgósággal (21.). A haditanács már 1685. november 8-án értesítette az udvari kamarát, hogy továbbították a császár parancsát a Felvidék katonai parancsnokainak, és felszólították őket, hogy ne akadályozzák, hanem szükség esetén katonai karhatalommal támogassák a kamara tisztviselőit a munkában. De hozzátették: a parancsnokok a jövőben is joggal elvárják, hogy szolgálataikért illő ajándékkal („mit der gebührenden Ergötzlichkait") jutalmazzák őket (22.). Az utolsó dokumentum, mely érdemben intézkedik a kamarai igazgatás bevezetéséről, Lipót császárnak 1685. november 3-án kelt parancsa Werlein kamarai felügyelő részére (23.). Bevezető soraiban az uralkodó újból arra hivatkozik, hogy Esztergom és Űjvár elfoglalása sok pénzbe és vérbe került, és a helyreállítási munkálatok is nagy összegeket fognak felemészteni. Elsősorban ez indokolja a kamarai igazgatás bevezetését. Tartalmilag alig különbözik a császári parancs a már korábban is megismert rendelkezésektől, mégis felismerhető benne néhány új, főleg az addigi tapasztalatból származó szempont is. I. Lipót 13 pontban foglalta össze parancsait, instrukcióit. 1., A „kamarai oeconomia" bevételei a jobb és békésebb idők eljöveteléig (,,bis auf — was Gott gebe — bessere Zeithen") egyedül a császárt 189