Esztergom Évlapjai 1988

Hegedűs Raymund: Fejezetek Esztergom történetéből (1683—1705)

illetik meg a hadikiadások és a fortifikációs költségek fedezésére. A katonai parancsnokok, az egyházi és más, világi személyek ne avatkozzanak ebbe a munkába; ugyanez vonatkozik a haditanácsra, a magyar udvari kamarára és a magyar udvari kancelláriára is. 2. A császár megbízza Werleint a kamarai igazgatás maradéktalan bevezetésével mindkét várban azzal, hogy az összes bevételek — beleértve ebbe a harmincadot is — Werlein és Piringer kezéhez folyjanak be; erről készítsenek havi kimutatást, az éves elszámolást pedig az udvari kamarának nyújtsák be. 3. Már a báró Belchampsnak kiadott utasításokban (Nr. 215, Nr. 220) is szó volt az alapos helyzetfelmérésről. Felhívja Werlein figyelmét is arra, pontosan derítse fel, hogyan hasznosították a törökök ezt az országrészt. A császári parancs erre vonatkozólag megismétli a már korábban ismertetett instrukciókat, ezért a részletezéstől itt eltekintünk. A továbbiakban felhívták a kamarai felügyelő figyelmét arra, hogy az Esztergom körül elterülő szép szőlőhegyek is a császárt illetik meg. Borukat jól lehet a várakban értékesíteni, ami pedig meghaladja az ottani szükségletet, azt az állami birtokok borával együtt forgalomba kell hozni. És ha a hasznot hozó kereskedéshez még ez a mennyiség sem lenne elegendő, úgy időben vásároljanak még bort hozzá. 4. A bor kimérését mindkét várban „hűséges kézzel" az élelmezési hivatal vezetői végezzék, és ők teremtsék elő a meginduláshoz szükséges pénzt is. A bor és pincék kezelését bízzák derék német emberekre, hogy hasznos gazdálkodást lehessen folytatni. A teljesen különálló városkában (Stádl Gran) csak a szaporodó polgárság részére szabad bort kimérni, viszont a polgárok nem adhatnak el bort a helyőrség katonáinak. Minden kimért vödör után a városban 4 „felet", vagyis 4 féllitert kell a császár javára elszámolni. A polgároknak sem adhatják a bort olcsóbban, mint ahogy a katonáknak is mérik. 5. Hasonlóképpen a vágást és húsmérést is csak a kamara tisztjei végezhetik. A marhákat és az egyéb kisebb állatokat időben és első kézből kell beszerezni, gondoskodjanak a vágáshoz szükséges mészárosokról is. Törekedjenek arra, hogy ez a mesterség szintén haszonnal járjon. Ha majd a város szaporodó polgárságának is átengedik a vágást, egy ökör után 1 rajnai forintot fizessenek, egy vad és egy tehén után 75 magyar fillért, a borjú után 16 1/2, a bárány után 5 és a disznó után 15 magyar fillér számolandó. Nem mérhetik a húst olcsóbban, mint ahogy a várban is adják. 6. Az állami gazdaság vezetéséhez szükséges telkeket, szőlőket, földeket és hasonlókat nem szabad eladni. Aki igazolni tudja birtokjogát, attól némi költségfelszámítás után nem szabad a házak, földek visszaadását megtagadni. Fordítsanak nagy gondot a telekkönyvek felfektetésére, és tüntessék fel, milyen szolgáltatások vagy juttatások járnak a császárnak az ingó és ingatlan vagyontárgyak után. 7. Mindazok, kik Esztergom és Űjvár elfoglalása előtt házzal, telekkel, földdel rendelkeztek, visszakapják javaikat, de a hadiköltség megváltása címén bizonyos összeget kell fizetniök. A volt tulajdonosok 3 hónapon belül jelentkezzenek; ha ezt elmulasztják, elévül a tulajdonjoguk, és házukat, földjeiket a legtöbbet ígérőnek adják el. Ha pedig akadna olyan 190