Esztergom Évlapjai 1988

Hegedűs Raymund: Fejezetek Esztergom történetéből (1683—1705)

Az I. részben báró Belchamps 10 pontos javaslatát olvashatjuk: 1. A szeszkimérés joga csak a császárt illeti meg, ezért a katonai parancsnokoknak, de másoknak is meg kell tiltani a bor beszerzését, vagy adót kell rá kivetni. 2. A vágás joga szintén a császáré; megbízottjai azonban nem lehetnek mindig jelen, ezért a húsnak fontját egy magyar dinárral kell megadóztatni. 3. A telkeket fel kell osztani, és évi adó fejében azoknak kell átengedni, akik erre jelentkeznek. 4. A kalmároktól és kereskedőktől adót kell szedni. 5. A malmot a császár hasznára kell üzemeltetni. 6. Komáromhoz hasonlóan fel kell állítani a vám- és harmincadhivatalt. 7. A repülőhíd és a tutaj használatáért személyenként egy magyar dénárt, egy ökör átszállításáért 3 krajcárt, egy kocsiért 16 krajcárt kell fizetni. 8. A vizafogást és a halászatot bérbe kell adni. 9. Be kell vezetni a sókereskedelmet, a török sóval való kereskedést meg kell tiltani, vagy Debrecenből kell kősót hozatni. 10. Helyzetfelmérést kell készíteni azokról a falvakról, amelyek idővel újra felépülnek és a várnak adózhatnak; bevételüknek legalább 3/4-ét a császár javára kell elszámolni. Az előterjesztés II. része, mint már említettük, az alsóausztriai számvevőség véleményét, javaslatait tartalmazza. Nagyra értékelték Belchamps munkáját, a 10 pont megvalósítása növeli a császár bevételeit, ezért változtatás nélkül kell a javaslatot bevezetni. A báró által felsorolt jogok a számvevőség szerint sem illetik meg a parancsnokokat, akik egyébként is magas zsoldot kapnak, és más előnyöket is élveznek. A leadásra és kiosztásra kerülő földekről telekkönyvet kell vezetni, és az illetékeket rendszeresen kell beszedni. A kalmárok és kereskedők adóit szintén tartsák nyilván. Idővel bizonyára több malmot építenek, ezeket is a császár javára kell hasznosítani. A malmok elsősorban a katonaságnak dolgozzanak, magánszemélyeknek csak a szokásos ellenszolgáltatás fejében őrölhetnek. Az állathajtás nagy haszonnal jár, ezért fel kell állítani a vámés harmincadhivatalt, és élére alkalmas személyt kell kinevezni. A hídvámokat be kell szedni, az osztrák sót csak elszámolás ellenében szabad az élelmezési hivatalnak szállítani; és legyenek azon, hogy a falvak adóját, amennyire csak lehet, behajtsák. A III. rész a legtanulságosabb. Bevezetőjében leszögezte az udvari kamara, hogy a császár a két várat Isten kegyelméből és igazságos fegyverei által saját költségén foglalta vissza (.. . .duruch die Gnade Gottes und gerechte Wafen mit den aigenen höchsten unkosten") ezért a visszafoglalt területek gazdasági bevételei egyedül őt illetik meg. A bevételeket az érsek, a magyar kamara, a legfelsőbb parancsnok kizárásával és beavatkozása nélkül egyenest a bécsi udvarba kell szállítani; az udvari haditanács, a legfelsőbb hadbiztosság és a magyar kancellária pedig állítsák le a katonai parancsnokok beavatkozását. Esztergommal kapcsolatban úgy intézkedett, hogy Piringer megmarad hivatalában, köteles a befolyó kamarajövedelmekről havonta kimutatást készíteni, és elszámolásait három havonként az udvari kamarának megküldeni. 186