Esztergom Évlapjai 1988

Hegedűs Raymund: Fejezetek Esztergom történetéből (1683—1705)

Az udvari kamara előterjesztésében emlékeztetett arra is, hogy egy korábbi, 1684. szeptember 12-én kelt és a báró Belchampsnak megküldött instrukcióban már szó volt róla, hogy meg kell viszgálni, hogyan hasznosították a törökök az országot: az egyes falvak vagy lakosok mennyit fizettek pénzben és terményben; hogyan működött a kereskedelem (marha, só, vám); hogyan hívták össze a bírókat, elöljárókat tájékoztatás és tájékozódás céljából, hogy megtudják, milyen a terület (district) állapota, hány város, falu, helység, település van a területen és mennyi azokban a lakosság száma; mit nyújtott havonta a község a törököknek, mekkora török katonaság állomásozott az egyes helységekben, hogy tartották el a katonaságot; mekkora volt a vám és az egyéb fizetnivaló; mit adtak bérbe, és mit bíztak hűséges kezekre, milyen egyéb leadni valók, beszolgáltatni valók voltak még. Javasolták, hogy a falvak nyilatkozatát foglalják egy könyvbe, így meg tudják állapítani, hány lovas- és gyalogezredet lehet a falvak bevételeiből és adóiból élelmezni. Ismeretes, hogy a törökök a katonaság eltartására a lakosságtól főleg gabonát, lisztet és zabot vagy ehhez hasonlókat kaptak. A császáriaknak ezt figyelembe kell venniök, mert a lakosság a kereskedelem hiánya miatt nem tud készpénzben fizetni (,,. . . das Landt, auss Mangel des Verschleiss, nicht ales in Gelt Erlegen Khünte"). Az előterjesztés III. része a továbbiakban a báró javaslatának a 10 pontját veszi sorra: ad 1. Ami a bormérés dolgát illeti, Esztergom körül szép szőlőhegyek terülnek el, a megtermett bort haszonnal lehet a várakban értékesíteni. Ugyanez vonatkozik az elkobzott birtokok és más falvak bortermésére is. A bor kimérését tehát saját kezelésbe kell venni, ezért álljon az első kézből történő borvásárláshoz elegendő pénz rendelkezésre. A borméréssel megbízott tiszt törekedjék eredményes gazdálkodásra. A kis város szaporodó polgársága részére is engedélyezik a bormérést, de minden vödör bor után 4 fél liter bor árát kell a császárnak fizetniök. A katonaságnak azonban nem mérhetnek, és a polgárságnak sem adhatja a város olcsóbban a bort, mint ahogy a várban mérik. ad 2. A vágással és húsméréssel kapcsolatban úgy rendelkeznek, hogy ezzel is az illetékes tiszt számol el. Időben gondoskodik az első kézből történő vásárlásról és megfelelő számú mészárosról; a tiszt felel a jó és hűséges gazdálkodásért. Rövid idő alatt kiderül, mennyi ebből a császár haszna. A városka polgársága részére is engedélyezik a vágást a következő feltételek mellett: őz, szarvas, vaddisznó és tehén után 75 magyar dénár, borjú után 16 1/2 magyar dénár, birka után 10. bárány után 5 és disznó után 25 magyar dénár számolandó el a kincstár javára. A város sem adhatja a húst olcsóbban, mint a helyőrség. ad 3. A császári gazdasághoz szükséges szőlőket, szántókat és egyéb földeket senkinek sem szabad átengedni. A telkeket vissza kell adni korábbi tulajdonosaiknak, ha igazolták jogosultságukat. A nélkülözhető házakat, földeket át lehet engedni, de csak ellenszolgáltatásért. Ezért van szükség a telekkönyvek pontos vezetésére, mert azokból kitűnik, hogy a házakat, földeket milyen szolgáltatás terheli. Mindazok, akik a török uralom előtt házzal, földdel rendelkeztek, és ezt igazolni tudják, most is igényt tarthatnak házra, földre. Hogy elkerüljék a későbbi kellemetlenségeket, 3 hónapot adnak arra, hogy a tulaj187