Esztergom Évlapjai 1988

Prokopp Gyula: A volt Megyeháza (Bottyán János u. 3.) és tulajdonosainak története

utóbbi alkalommal Batthyány Lajos nádor is a vendégek között volt. Alig lehet kétségünk arról, hogy ez ünnepségek színhelyéül azért választották a Terstyánszky-házat, mert azt alkalmasabbnak, méltóbb keretnek találták, mint a vízivárosban volt megyeházat. (80.) Török Andrásról viszont tudjuk, hogy szeretett építkezni és az esztergomi házra is jelentős összeget áldozott. Az egyik forrás éppen ,,sumptuosae meliorationes"-ről, vagyis költséges jobbításokról tesz említést. E kifejezésen — hacsak a periratokban előforduló túlzásnak nem tartjuk — a díszes kapukeretet és erkélyt is érthetnők. Tudjuk azonban, hogy a bélai kastély átépítésének, valamint az ottani templomépítésnek az esztergomi Mayer Jakab volt a mestere. Ezeknek a bélai épületeknek, valamint Mayer Jakab egyéb ismert alkotásainak nyugodtabb, egyszerűbb formái pedig ugyancsak távol állanak az esztergomi kapuzat mozgalmas, gazdag vonalaitól. Esztergom barokkori épületeinek művészettörténeti vizsgálata szintén arra az eredményre jutott, hogy a Bottyán János u. 3. számú háznak, valamint a Jókai u. 1. számú egykori Sándor-háznak és kisebb mértékben a Bottyán János u. 5. számú, úgynevezett Meszena-háznak plasztikusan kiképzett kapuzata feltűnően eltér a többi, helybeli mesterek által épített, vagy azoknak tulajdonított házak kapuzatától és a pesti barokk építészet emlékeivel, esetleg magának Mayerhofer Andrásnak az épületeivel mutat rokonságot. Biztos adatok híján meg kell elégednünk a valószínűséggel. A történelmi tények és a művészettörténeti stíluselemzés pedig egyaránt azt valószínűsítik, hogy a Bottyán János u. 3. számú ház a 18. század közepe táján nyerte el mai alakját. Az a kapcsolat, amely egyrészt a Terstyánszky-család és Grassalkovics Antal, másrészt Grassalkovics és Mayerhofer András között fennállott, magyarázatot ad a hasonlóságra, amely az épületet a Mayerhofer-stílushoz közelíti. Meg kell itt említenünk, hogy bár kutatásunka Pálinkás Lászlóéval (81.) lényegében azonos eredményre jutott, — egyetlen megállapítását alaptalannak kell tartanunk. Nevezetesen azt, hogy a Battyán János u. 3. sz. ház éppen 1747-ben nyerte el mai alakját, — ugyanis kutatásunk során semmi olyan adat nem merült fel, amely egy bizonyos évre utalna; de maga Pálinkás László sem jelöli meg, milyen forrás alapján állapította meg az 1747. évet. (Ezzel kapcsolatban azt is megjegyezzük, hogy a Jókai u. 1. számú háznak általa megadott építési dátuma (1770—1771) szintén megalapozatlannak látszik.) (82.) Bár nem sikerült felderítenünk az építés évét, sem a mester személyét, annyit mindenesetre okkal jelenthetünk ki, hogy a házon elhelyezett műemlék-tábla szövege pontatlan és félreértésre ad alkalmat. A szemlélő ugyanis, akinek tekintete megakadt a kapukeret nemes vonalain és a táblához fordul felvilágosításért, nyilván úgy érti a szöveget, hogy Török András építtette a házat 1747-ben és Mayerhoffer András volt a ház építőmestere. Ezzel szemben tudjuk azt, hogy 1770 előtt Török András semmiféle kapcsolatban sem volt ezzel a házzal. Ha 1747-ben épült, akkor Terstyánszky János volt az építtető, ha viszont Török András építőkedvének köszönhetjük ezt a szép palotát, úgy legkorábban 1770—71ben épülhetett. Ebben az esetben azonban aligha lehetett Mayerhofer 161