Esztergom Évlapjai 1988

Prokopp Gyula: A volt Megyeháza (Bottyán János u. 3.) és tulajdonosainak története

András a mestere, mert ő 1771-ben már meghalt, mépedig 81 éves korában. (83.) * Mint már említettük, a Bottyán János u. 3. számú ház olyan állapotban került a megye tulajdonába, amint azt Török András és felesége használták. Az 1810. évi megyei jegyzőkönyvben azonban már azt olvassuk, hogy nincsen hely a rabok és a felszerelés elhelyezésére, ezért építkezésre volna szükség. El is rendelték az építők beszerzését, ennél több azonban nem történt egy teljes évtizedig. Végre 1821-ben Feigler Ferenc építőmesterrel és Gramling Ignác ácsmesterrel elkészíttette a megye a bővítés tervét és költségvetését, amelyet 1822. desemberében a kamara építési osztálya (Bau-Departement) is jóváhagyott. Ismét két esztendei várakozás következett és csak 1825. január 18-án bízta meg a megye közgyűlése — előzetes „kótyavetye" alapján — Treitschek Farkas esztergomi kőmívesmestert a tervezett bővítés elvégzésével. Rudnay Sándor prímás azonban — mint a megye főispánja — nem hagyta jóvá a megyegyűlésnek ezt a határozatát, mert úgy találta, hogy a terv már nem felel meg az időközben tovább növekedett szükségleteknek. Helyette új tervezet készíttetett a saját építészével, Packh Jánossal, aki akkor már (Kühner Pál halála után) önállóan vezette a bazilika építését. Az új terv szerinti építkezéssel az 1825. április 21-i megyegyűlés Treitschek Farkast és Feigler Ferencet bízta meg. A vállalati összeg 28 090 bécsi értékű forint volt. 1827-re kellett a munkának elkészülnie, és a vállalkozók be is tartották ezt a határidőt. Ekkor épült fel a Deák Ferenc utcára néző emeletes épület, valamint a városi tanácsházzal szomszédos udvari szárnynak függőfolyosós része. Bár ez az építkezés sem oldotta meg véglegesen a megye helyiség-gondjait, több mint fél évszázadon át csak meg nem valósult tervek készültek a további bővítésre. Végre 1910-ben Kósik Ferenc helybeli építőmester megépítette a Meszena-ház felé eső udvari szárnyat és teljesen átépítette a Deák Ferenc utcai részt. (84.) Kisebb módosításoktól eltekintve ma is ebben az állapotban van az egykori megyeház épülete, amelyen jól megkülönböztethetők a barokk (a Bottyán János utcai épület és az abból kiágazó két rövid udvari szárny), a klasszicista (a Packh által tervezett udvari szárnynak az 1910. évi építkezés alkalmával változatlanul hagyott része), valamint az 1910-ben épült szecessziós stílusú részek. * Ennyi a „régi megyeház" története. Sorsa párhuzamos a szomszéd városi tanácsházéval. Mindkettő állott már a 17. század utolsó évtizedében és a 18. század folyamán épültek ki palotákká, amelyeket az ország jelentős műemlékei között tartunk számon. Mindkét ház a város és a megye, sőt az ország életében is jelentős szerepet vitt családok „rezidenciájá"-ból lett a városi, illetőleg megyei közösség székházává. Ha pedig a török hódoltság idején túlra, Esztergom nagy századaiba is visszatekintünk, az egykori latinusok kettős pecsétnyomója tűnik szemünkbe, amelyhez való jogot a „megyeház" egykori gazdája szerezte meg az újjáéledő város számára. Amint ez a becses emlék Esztergom városi joga folytonosságának a jelképe, úgy őrzi ez a két épület a helyi folytonosságot a „vicus latinorum"-tól a mai városközpontig. 162