Esztergom Évlapjai 1988

Prokopp Gyula: A volt Megyeháza (Bottyán János u. 3.) és tulajdonosainak története

vei, melynek értékét ő maga 24 610 forintra tette végrendeletében, egymás után szerezte meg az esztergommegyei Felső- és Alsó-Bélát, Kis- és Nagy-Gyivát, Aradpusztát, a pilismegyei Vörösvárt, Szentivánt és Solymárt, valamint a hevesmegyei Erk és Győ részbirtokát, továbbá egy pesti majort. Terstyánszky János birtokszerzésének értékére és merész voltára következtethetünk ebből a két adatból: Vörösvár, Szentiván és Solymár értékét 1768-ban 200 000 forintra tették, — a birtokszerzésre fordított költségekből pedig 115 000 forint adósság maradt fiára. (38.) Ez a nagyratörő és merészen vállalkozó férfi babonás módon hitt a titokzatos jelekben. Hadik András, a későbbi tábornagy, így emlékezik meg róla önéletrajzában: „Ezt az évet (1752) Esztergomban töltöttem az én igen kicsiny gazdaságomban és legjobb barátomnak, Terstyánszky János vicepalatinusnak a társaságában tökéletesen megelégedett voltam. Sajnáltam őt, mert nagy kabalista volt. Kabalát csinált a saját életére is és amikor az a következő év decemberét jelölte meg élete végéül, mély melancholiába merült. Mikor elváltunk egymástól, nagy szomorúsággal előre megmondotta halálának időpontját... " (39.) Terstyánszky János 1754. március 3-án halt meg. Testét az esztergom-belvárosi ferences templom kriptájába temették. (40.) i Terstyánszky József, mint Terstyánszky János és Svár Borbála egyetlen gyermeke Esztergomban született. A belvárosi plébánián keresztelték 1723 február 20-án, a keresztszülők Belsics Gábor prímási számvevő és felesége voltak. (41.) Az 1731—43. években az esztergom—vízivárosi jezsuita gimnázium diákja volt. (42.) További tanulmányaira nincsen adatunk. Atyja példáját követve a jogi pályára lépett. A patvarista-éveket Grassalkovics Antal személynöki kancelláriájában töltötte. (43.) ahol akkor édesatyja ítélőmesterként működött. Terstyánszky József 22 éves volt, midőn 1745. június 29-én feleségül vette Johann Anton Bormastini dúsgazdag bécsi kereskedő alig serdültkorú (13 éves) leányát, Évát. (44.) Ezután csak 1751-ben hallunk róla, amikor Esztergom megye táblabírája (tabulae juducuariae assessor) és — Missics Mihály alispánnal együtt — a megye országgyűlési követe volt. (45.) Az 1754. október 29-én tartott tisztújítás alkalmával Missics Mihály addigi alispánnal és két más társával együtt Terstyánszky Józsefet is jelöltek az alispánságra. Missics elhárította magától a jelöltséget, mire Terstyánszky Józsefet egyhangúlag (concordibus vocis) alispánná választották. Ettől kezdzve közel 15 éven át Terstyánszky József volt Esztergom megye alispánja. Ez a másfél évtized nem volt nyugalmas, kényelmes időszak. Második éve volt alispán, amikor kitört a hétéyes háború. A királynő újra és újra katonát és pénzt, terményt és fuvart kívánt a megyéktől. Sűrűn követték egymást a megye közgyűlései (generális congregatio) és a kisgyűlések (particularis congregatio), hogy intézkedjenek a parancsok végrehajtásáról. Terstyánszky József mindig személyesen elnökölt ezeken a gyűléseken. 1757 júniusában meghalt Csáky Miklós prímás, és ezzel megüresedett a főispáni tiszt is. Ettől kezdve még nagyobb felelősség nyomta az alispán vállát. A főispáni tekintély pótlására egy-egy fontosabb közgyűlésre külön megbízottat küldött ugyan a királynő, de csak 1759-ben ne155