Esztergom Évlapjai 1988

Prokopp Gyula: A volt Megyeháza (Bottyán János u. 3.) és tulajdonosainak története

vezett ki állandó helyettest (adminisztrátort) a főispáni teendők ellátására, mégpedig Grassalkovics Antal személyében. (46.) Ezzel felújult a régi kapcsolat Grassalkovics és a Terstyánszky-család között. Grassalkovics pártfogása megszerezte Terstyánszky számára a királyi tanácsosi (sacrae caesareae et apostolicae regiae majestatis consiliarius) címet. (47.) 1760. április 19-én Grassalkovics elnöklésével tisztújító széket tartott a megye, amelyen Terstyánszky Józsefet újból egyhangúlag alispánná választották. Grassalkovics adminisztrátorsága Barkóczy Ferenc prímás kinevezésével (48.) megszűnt ugyan, de Terstyánszky továbbra is tapasztalhatta az ő pártfogását. 1764. tavaszán Mária Terézia királynő országgyűlést hirdetett. Az április 6-án tartott megyegyűlés Terstyánszky Józsefet és Felkis József főjegyzőt választotta a megye követéül. Az országgyűlés 1764 június közepétől 1765 március második feléig tartott. Terstyánszky országgyűlési szereplését nem ismerjük, de nyilván az ottani magatartásával érdemelte ki, hogy még 1765-ben elnyerte a királynő által az előző évben alapított Szt. István-rend kiskeresztjét. Felavatása a rend évenkénti ünnepnapján, november 5-én történt. (49.) 1765 június 18-án meghalt Barkóczy Ferenc prímás, és ezzel ismét megüresedett az esztergomi főispánság. A királynő ekkor Terstyánszky Józsefet állította adminisztrátorként a jnegye élére. Az új adminisztrátor beiktatása augusztus 25-én történt a vízivárosi megyeházán. A beiktató maga Grassalkovics Antal volt, az ünnepi szónoklatot pedig Szentiványi Rafael esztergomi kanonok tartotta. Beszédében kiemelte annak jelentőségét, hogy a királynő a köznemesi rend egyik tagjával töltötte be ezt a magas hivatalt, azután Grassalkovicsot köszöntötte, akinek javaslatára történt ez a kinevezés és aki tanítómestere volt Terstyánszkynak. Végül Terstyánszkyt üdvözölte és kérte őt, hogy nagy mesterét követve töltse be hivatalát. (50.) Terstyánszky József adminisztrátori működésének legjelentősebb eseménye volt Mária Terézia úrbéri rendeletének a megye területén való végrehajtása. A megyegyűlés 1768. február 11-én tárgyalta a helytartótanácsnak erre vonatkozó rendeletét, és nyomban bizottságot rendelt annak végrehajtására. A bizottság szorgalmas munkájának eredményeként decemberig elkészültek az úrbéri táblák, és a december 18-án tartott megyegyűlés már fel is terjesztette azokat a helytartótanácshoz jóváhagyás végett. Ez volt egyszersmind Terstyánszky hivatali pályájának utolsó nevezetes mozzanata. Negyvenhatodik életévében volt ekkor és bízvást számíthatott további sikerre, előrehaladásra, de nem így történt. 1769. április 4-én még elnökölt a megye közgyűlésén; május közepén azonban súlyos betegségbe esett, amely július 17-én véget vetet életének. Miként szüleit, őt is az esztergom-belvárosi ferences templom kriptájában temették el. (51.) Atyja példáját követve Terstyánszky József is nagy gondot fordított a családi vagyon gyarapítására. Végrendeletében elmondja, hogy az atyjától reá maradt 110 000 forint adósság nagy részét kifizette, anélkül, hogy a családi vagyonból bármit eladott volna, sőt inkább „nagyobb perennalitásokkal" (52.) gyarapította azt. Önérzetesen hivatkozik arra, hogy mindezt „nagy fáradságaim után és magam restrictiójávai" sikerült 156