Esztergom Évlapjai 1988

Prokopp Gyula: A volt Megyeháza (Bottyán János u. 3.) és tulajdonosainak története

hatatlan és megköszönhetetlen segedelmét, jótételeit, úri gráciáit és affectióit, melyekre ennek utána is úri grátiájából méltóztatik magát ajánlani, nemzetes Terstyánszky János úr ő kegyelmét, előbbi nemes város fiscusát, fönt titulált direktor úr ő kegyelme requisitiójára és magának Terstyánszky János úrnak a nemes város előtt tett instantiájára és más egyéb a tekintetes nemes magistrátusnál tudva lévő motívumokra és okokra, ő kegyelme újabban a nemes város fiscusának előbbi szokott fizetsége mellett unanimi voto et consensu acceptáltatott." (29.). Ezután még hét évig volt Terstyánszky a város ügyésze, de emellett többnyire megyei tisztséget is viselt: az aljegyzőség után a főjegyzői tisztet (ordinarius nótárius), majd helyettes alispánságot. (30.) Az 1732. április 23-án tartott tisztújításkor újból felajánlották néki a helyettes alispánságot, de ő nem fogadta el. Arra hivatkozott, hogy Bars vármegyében van elfoglalva. Ekkor ugyanis — már 1730. óta — Bars megyének volt a főjegyzője. (31.) Barsi tisztségvállalásának a magyarázata nyilván az, hogy ebben az időben a nevelőatyja, Majthényi Márton volt Bars vármegye alispánja. (32.) A városi ügyészség és a különböző megyei hivatalok nem elégítették ki Terstyánszky János becsvágyát. Magasabbra tört, és nem sikertelenül: 1734 januárjában már a királyi személynök ítélőmestereként említik (personalis praesentiae regiae locumtenentis protonotarius (33.). Ezzel a tisztségével már végképpen összeegyeztethetetlen volt a városi ügyészség. 1734. március 13-án megjelent Esztergom város tanácsa előtt és lemondott ügyészi tisztségéről. (34.) A királyi személynök az ország egyik főbírája volt, az ítélőmesteri állás elnyerésével tehát Terstyánszky országos jelentőségű hivatalba jutott. Pályájának ezt a magasra ívelését nyilván Grassalkovics Antalnak köszönhette, aki 1731-től 1748-ig királyi személynök volt, tehát az ő választásától függött, kit vesz maga mellé protonotariusnak. Valószínű, hogy része volt Grassalkovicsnak Terstyánszky további emelkedésében is. Ennek az előmenetelnek pontos dátumait nem ismerjük, de azt tudjuk, hogy 1746 augusztusában már királyi tanácsos, aranysarkantyús vitéz és Pálffy János nádor (1664—1751. nádor 1741-től) protonotáriusa volt. (35.) 1750 márciusában — Péchy Zsigmond utódaként — már a vicepalatinus, vagyis álnádor tisztségét viselte (36.) és ezt a hivatalát megtartotta az új nádor, Batthyány Lajos (1696—1765, nádor 1751-től) alatt is, egészen élete végéig. (37). Terstyánszky János jellegzetes alakja a 18. századi magyar társadalomban jelentős szerepet vitt ügyvédségnek. A szegény kisnemesek számára a prókátorság volt a legkeresettebb út a vagyoni felemelkedéshez. A hármaskönyv szabályainak sokszor erőszakolt, vagy csavaros alkalmazásával is a nemesi rendnek és az azzal azonosnak vélt nemzetnek jogait és szabadságát védelmezték miközben nem feledkeztek el a vagyongyűjtésről, saját maguk és családjuk befolyásának biztosításáról és növeléséről sem. Terstyánszky Jánosnak öröklött vagyona nem volt, és feleségének atyai öröksége sem lehetett sokkal több, mint a királyi városban lévő ház és a hozzá tartozó földek; halálakor azonban már jelentős birtokok ura volt. Lábady Ádámról feleségére szállott igen jelentős örökség segítségé154