Esztergom Évlapjai 1988

Prokopp Gyula: A volt Megyeháza (Bottyán János u. 3.) és tulajdonosainak története

A fiatal ügyész szereplése magára vonta a császári katonaság figyelmét. 1722 végén feljelentést tettek a bécsi haditanácsnál, hogy Terstyánszky a polgár- és szenátor-eskü letétele alkalmával kihagyta az eskü szövegéből az uralkodó iránti hűségre vonatkozó részt. A haditanács a magyar udvari kancelláriához tette át az ügyet, ez pedig a várost hívta fel jelentéstételre. A város jelentése szerint alaptalan volt a vád. A kancellária ezzel elintézettnek tekintette az ügyet; a város jelentését közölte a haditanáccsal, Terstyánszky Jánost pedig felhatalmazta, hogy a vádaskodókat bíróság elé idéztesse. (25.) Terstyánszky János nem elégedett meg a városi és az érseki ügyészséggel, hanem a megyénél is aljegyzői (juratus nótárius) tisztséget vállalt. Ezzel négyre emelkedett azoknak a városi szenátoroknak a száma, akik — nemesek lévén — megyei tisztséget is viseltek. Az 1724. áprüis 24-i városi tisztújítás alkalmával a külső tanács tiltakozott e kettős tisztségviselés ellen, mert — mint mondották — senki két úrnak nem szolgálhat. A belső tanács viszont és maguk az érdekeltek is kérelemmel fordultak a kancelláriához, hogy mindkét tisztségüket megtarthassák, amint ez más városokban is szokásos. .. A kancellária teljesítette kérésüket. (25.) Még e viszály elcsendesülése előtt történt, hogy 1724 májusában a város birtokába jutott az egykori esztergomi latinusok kettős pecsétnyomója. (27.) Ez adott alkalmat arra, hogy a város az 1708. évi kiváltságlevél megerősítését és egyúttal a megtalált pecsétnyomó használatának engedélyezését kérje. A városi tanács 1725 februárjában Terstyánszky Jánost küldte Bécsbe az új privilégium kieszközlése végett. Küldetése sikerrel járt, és március végén már az új privilégiummal tért haza. A város 24 arany tiszteletdíjjal jutalmazta meg fáradságát és ezenfelül elhatározta azt is, hogy a szenátori és ügyészi tisztségét az azzal járó fizetéssel együtt élte fogytáig viselje még abban az esetben is, ha elköltözne Esztergomból. (28.) 1726 februárjában a város újból Bécsbe küldte Terstyánszkyt, ezúttal a Kucklander-ház megszerzése ügyében. Onnan hazatérve a belső tanács április 13-i ülésében tett jelentést eljárásáról; egyúttal mind az ügyészi, mind a szenátori tisztségéről lemondott és elbúcsúzott a várostól. A jegyzőkönyv nem árulja el a lemondás okát, csupán „bizonyos okok"-at említ (ex certis rationibus), de a későbbi jegyzőkönyvekből kiviláglik a lemondás oka. Ez nem volt más, mint hogy a polgárság egy része kétségbevonta Terstyánszky érdemeinek nagyságát és sokallta az ismételt bécsi kiküldetésre fordított összeget. A tanács úgy határozott, hogy minden gyanú kiküszöbölése végett Terstyánszky új számadást adjon, mihelyt az évi számadás — melyet időközben felterjesztettek a helytartótanácshoz — visszaérkezik. Erre azonban nem került sor, Terstyánszky mégis újból a város ügyésze lett. Erről a következőket olvassuk a városi tanács 1727. március 26-i ülésének jegyzőkönyvében, amelyet éppen ettől kezdve már magyar nyelven írtak: „A város nem lehet tovább fiscus (ügyész) nélkül, és hogy he is legyen, ezt a külső tanács is kívánja. Mivel pedig nem találtatik olyan subjectum, aki ismerné a város ügyeit, vagy ha találtatna is ilyen, távolléte miatt nem lehetne állandóan a város szolgálatára . .. ezért a nemes magisztrátus figyelembe véve Grassalkovics Antal direktor úrunk ő kegyelme ezen városunknak tett és tapasztalt sok számol153