Esztergom Évlapjai 1988

Prokopp Gyula: A volt Megyeháza (Bottyán János u. 3.) és tulajdonosainak története

PROKOPP GYULA A VOLT MEGYEHÁZA (Bottyán János u. 3.) ÉS TULAJDONOSAINAK TÖRTÉNETE Esztergom belvárosának, az egykori szabad királyi városnak egyik legszebb épülete a Bottyán János utca 3. számú barokk palota, jelenleg a Bottyán János-kollégium otthona. Északi oldalán szomszédos a Mária Terézia-kori gimnázium tornyos épületével és Bottyán János hajdani kúriájával, melyek most közösen nyújtanak fedelet a városi tanács hivatalainak. A másik oldalon a napsugaras kapujáról nevezetes Meszéna-házzal határos. Ez az épületegyüttes a helyi jelentőségen túlmenően emléke 18. századi építészetünknek. De nemcsak a műemlékek sorában áll előkelő helyen, hanem gazdag történelmi emlékek is fűződnek hozzá. A városi tanácsház viszontagságos története általánosan ismert. A „régi megyeház" néven emlegetni szokott mostani kollégiumról azonban alig tudunk egyebet, mint amiről a földszinti ablakok között elhelyezett műemlék-tábla tájékoztat: „Török generális háza, majd az egykori esztergomi megyeház épülete. Épült 1747-ban barokk stílusban. Mayerhoffer András műve." De vajon ki volt az a Török generális? Mióta volt a ház gazdája? Korábban kié volt a ház? Valóban Mayerhoffer András volt-e a mestere? Ezekre a kérdésekre kívánunk feleletet adni. A Bottyán János utca környékén már számos középkori emlék került elő. Ezért alig lehet kétséges, hogy e ház telkének a mélyén is ott rejtőznek a középkori Esztergom városmagjának, a „vicus latinorum"-nak porbaomlott maradványai. Tőle délre volt a ferencesek első kolostora, amelynek templomában nyugodtak IV. Béla király hamvai. A török uralom idején a „rácváros" viskói telepedtek rá a középkori romokra; ezeket viszont a felszabadító harcok (1683), majd az utolsó török ostrom (1685) döntötték romba. (1.) A telek mélyén rejtőző emlékek feltárása még várat magára. A 17. század utolsó tizedétől azonban már írásos emlékekből ismerjük a telek gazdáit, és amint az időben előbbre haladunk, mindig bőségesebb adatok állanak rendelkezésünkre. Tudjuk, hogy egymást követően a rokon Svár, Terstyánszky, majd Török-család otthona, amint akkor mondották: residenciája volt. E családok kihaltával Zerdahelyi Pál és felesége, Hunyadi Anna vásárolták meg ezt a házat. A Batthyány József prímás halála utáni széküresedés (2.) idején (1799—1809) Zerdahelyi Pál volt a megye adminisztrátora és ekkor történt, hogy Zerdahelyiék tovább adták a házat a megyének. Azóta egészen 1950-ig ez volt a megyei székház. Az épületnek ezt a rendeltetését hirdeti a díszes kapukeretet koronázó erkély felett a „Curia Cottus Strigoniensis" felirat. (3.) A telek első ismert tulajdonosa Svár János királyi harmincados, aki e tisztsége mellett Esztergom megye pénztárosa is volt. Először az 1696. évi megyei jegyzőkönyv említi őt, amikor a január 23-án tartott tisztújítás alkalmával újból megválasztották a megye pénztárosának. (4.) A Svár-család ma már ismeretlen, de a 17. század végén és a 18. század 150