Esztergom Évlapjai 1988

Helischer József: (1779—1844) Esztergom vármegye statisztikai és helyrajzi leírása (latinból fordította Prokopp Gyula)

eltérés egyikben sincs: nem változatok, hanem valóban egymás másolatai. Csupán külsőségekben különböznek: a kötésben, a papírívek minőségében és méretében. Elsősorban ez utóbbitól függ, hogy hány lapot igényel a másolat: a legnagyobb méretű (48 cm) íveken 66 oldalon elfér (OSzK); 104 számozott oldalra terjed ki a legkisebbre vágott papíron (FeK). E kettő közötti ívméretű és lapszámú (95) a városi könyvtár példánya. A két Esztergomban őrzött másolat írásképe kétségen kívül Helischer saját kezére vall; az OSzK példányát többen — legalább hárman-négyen — másolták. (Az egyik kézírás azonban itt is a Helischerének látszik.) Hegedűs Rajmund tanulmánya (5.) még egy — az előző háromtól két vonatkozásban is elütő — másolat meglétéről tudósít. Egyrészt ismert a leíró személye, ugyanis Rumy Károly György egyik kézirat-kötetében található, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának Kézirattára őriz. (Jelzete: Tört. — Földleírás 4—r. 5. sz.) Másrészt több mint másolat: — részleges átdolgozásnak, változatnak tekinthető. Rumy — mint reformkorunk szenvedélyesen ügybuzgó „napszámosa" — kiváltképp hajlamos volt ilyenek készítésére: minden iránt érdeklődő, megszállott gyűjtögető és közvetítő volt. Rudnay érsek 1828-ban hívta meg az esztergomi szeminárium tanárának, Helischerrel jól ismerték egymást. III. A fordításokról és a nyomtatott kiadásokról A többször említett hivatalos kísérőszövegből az is kiderül, hogy már a különbizottság „tzél-arányosnak vélte, a szerkesztő urat arra is felkívánni, hogy ebbéli munkálatját Előfizetés útján közre botsátani törekedjen." Az is feljegyeztetett, hogy a javaslatot „hazafiúi lelkesedéssel" elfogadta: „ebbéli szerkeztetését megbővítve s ok-levelekkel támogatva honnyi nyelven (!) nyomtatás alá (legföllyebb-is egy esztendő elforgása alatt) botsátani kész." Ösztönző szavakat kapott arra nézve is, hogy „értekezzen (...) helybéli Beimel József könyvnyomtatóval." Szeder Fábián, tudós pap-tanár — aki ezidőtájt fogott, éppen Beimellel közös irodalmi vállalatba: az esztergomi Uránia-évkönyv kiadásába — 1829-ben még úgy számol be a Felső Magyarországi Minerva lapjain Helischer vármegye-leírásáról, mint nemsokára „megjelenendő" munkáról. (6.) A kiadás terve azonban Helischer életében — noha ez még 15 évet kitett — csak jámbor szándék maradt. Ami a szöveg fordítását illeti, Hegedűs Rajmund vizsgálódása szerint valószínű, hogy Rumy ebbe is belevágott. Ö azonban legfeljebb néhány részletet ültetett át — szorosan készített temérdek kompilációinak valamelyike számára —, és azt sem magyarra, hanem németre. (Amely nyelv az anyanyelve volt. — 7.) A teljes és „honi nyelvű" fordításra még Helischer halála — 1844 — után is negyven évet kellett várnia a város közönségének. 1883. december 30-án kezdte közölni az Esztergom és Vidéke; a fordítás bevezető sorait e szám hírrovatára bízva: „(...) Az eredeti kézirat a városi könyvtár tulajdona. A nagyérdekű cyklusra kiválóan felkérjük olvasóink figyelmét." Az utolsó folytatás az 1884. május 4-i számban jelent meg. A fordító személyét mindvégig csupán P. J. monogrammal jegyzik; ám az utolsó résszel egyidejűleg — szintén a hírek között — feloldják névtelenségét: „Több oldalról beérkezett kérdezősködésekre kijelentjük, hogy Helischer József érdekes latin kéziratának fordítója Piacsek Jermoos sz. ferencrendi lector, aki gondos munkával igyekezett a kéziratot lapunk révén közkinccsé tenni. A huszonkilenc közieményes munkáért az olvasó közönség részéről csak méltó elismerés illetheti." Az az érték azonban, amit csak az újság-lét „napvilágra" ragyogtat fel, gyorsan borul újra homályba. A Piacsek-féle fordítás négy hónapon át kelt életre a lap hasábjain — vajon mennyivel tartott tovább „közkeletűsége" az olvasók emlékezetében?.... Furcsa — vagy természetes, hogy Helischer művével kapcsolatban egyetlen későbbi kézikönyv meg sem említi? Még Perger Lajosé sem, amely pedig Piacsek Jeromost is beiktatja néhány adattal a helyi szerzők sorába (8.), s amely 1887-ben ugyanannál a Tábor Adolfnál kapott nyomdafestéket, aki az Esztergom és Vidékét is kiadóként jegyezte. Ahol az első fordítást — Piacsek munkáját — csak három évvel előbb oly büszkén publikálták... Ekkora feledékenységhez — mindössze ennyi idő elégnek bizonyult. Több mint egy évszázad telt el 1986-ig, amikor Szabó Mária, a Babits Mihály Városi Könyvtár munkatársa újra rábukkant a 29 közleményre. Addigra már külön füzet-kiadványban is megelevenedett Helischer műve; igaz, 150