Esztergom Évlapjai 1988

Helischer József: (1779—1844) Esztergom vármegye statisztikai és helyrajzi leírása (latinból fordította Prokopp Gyula)

rint 26 krajcár házi adót, vagyis összesen 2887 forint 9 krajcár adót fi­zetnek. BÉLA falu annak a hegynek a tetején épült, amely tőle vette a ne­vét. Muzsla, Sárkány és Libád falvakkal határos. Földesura gróf Zerda­helyi Pál özvegye, kinek tágas kastélya van itten. Földje dombos, erdős, jó vadászterület. 322 főnyi lakossága magyar és katolikus, akik 33 házban és 54 családban élnek, é as muzslai plébániához tartoznak. Van 176 hold másodosztályú és 240 hold harmadosztályú szántójuk, 162 1/2 kaszás har­madosztályú rétjük és 265 1/2 kapás másodosztályú szőlejük. A legelő másodosztályú, fahasználat nincsen. A megyei adópénztárba 221 forint 8 3/4 krajcárt, a házi pénztárba 167 forint 17 1/2 krajcárt, tehát összesen 388 forint 26 1/2 krajcár adót fizetnek. BÉNY (Kis-Bény) jelentéktelen falu a Garam partjának magasabb fekvésű helyén. Nevezetes a premontreiek egykori prépostságáról, amely­hez hajdan három templom tartozott. Az első a Krisztus Teste tisztele­tére szentelt magas és keskeny épület, melynek a szentélye keresztalakú, hajója pedig hátul, az előbbihez keresztben hozzáépített helyiség, amely előcsarnokul szolgált. A másik a tizenkét apostol tiszteletére szentelt, to­ronyszerű, kerek épület, amilyent a törökök szoktak építeni. A harmadik Szent Katalin temploma a nagyobbik templom mellett, amelytől keskeny köz választja el a keleti oldalon. Ez a két utóbbi templom a török idők­ben a kolostorral együtt rombadőlt és máig is romokban hever, az elsőt azonban szépen restaurálták még 1722-ben. Amadé István nevű nemes ember ugyanis végrendeletében a templomra hagyta a falut, a Veres­allya dűlőben lévő szántóföldekkel, a Szikiince patakon túl fekvő szőlő­vel és háztartási felszereléssel együtt. Mindezt máig is használja a ké­méndi plébános, aki gondoskodik az istentisztelet elvégzéséről, a gazdál­kodásról pedig évenként számadást ad a helytartótanácsnak. 136 főnyi magyar lakossága 25 házban és ugyanannyi családban él. Mindnyájan ka­tolikusok. 229 hold másodosztályú szántójuk, 59 harmadosztályú rétjük és 43 1/2 kapás másodosztályú szőlejük van. Legelőjük másodosztályú, faizá­suk nincsen. E vagyonuk után a megyei adópénztárba 131 forint 4 3 '4 krajcárt, a házi pénztárba pedig 99 forint 9 1/2 krajcárt, tehát összesen 230 forint 14 1/4 krajcár adót fizetnek. BÉNY (Nagy-Bény) az előbbivel szomszédos falu, a bátorkeszi ura­dalomhoz tartozik. Sokat szenvedett ez a falu az előbbivel és más szom­szédos falvakkal együtt. Egyszer a törökök, másszor a keresztény sereg pusztította, de újra meg újra benépesült. Midőn 1683-ban a lengyel se­reg Kéméndet feldúlta, Bény is erre a sorsra jutott. A lakosságot ugyanis a szomszédságból ide menekültekkel együtt kegyetlenül leöldösték. Csak az a néhány ember menekült meg a lengyelek kezéből, akik át tud­tak jutni a Garam túlsó partjának berkei közé. A lengyelek ugyanis annyira elkeseredtek az őket ért vereség miatt, hogy még a szent dol­goknak sem kegyelmeztek. Mikor a plébános a Szentséggel kezében és híveitől körülvéve elébük ment, nemcsak megengesztelni nem tudták a dühöngőket, hanem inkább annyira felingerelték őket, hogy a plébánost kísérőivel együtt leszúrták. A Rákóczi-mozgalmak idején megismétlődött a helység pusztulása. Az elmondottakon kívül még inkább nevezetes ar­ról a hatalmas és igen régi sáncról, amely máig is körülveszi a falut. 137

Next

/
Thumbnails
Contents