Esztergom Évlapjai 1988

Helischer József: (1779—1844) Esztergom vármegye statisztikai és helyrajzi leírása (latinból fordította Prokopp Gyula)

magyarok Szvatopluknak adtak cserébe országáért. Az ittlakók beszélik, hogy itt dobták a Dunába ezt a nyerget. Az itt talált romok és érmek igazolják, hogy római kolónia állott ezen a helyen, de a kolónia nevéről vitatkoznak a tudósok. Schönwieser István, a római régiségek jeles kutatója, Curtia-t, vagy Curtiana-t helyezi ide. Nyergesújfalu az esztergomi érsek birtoka, a Duna partján fekszik, két mérföldnyire Esztergomtól nyugatra. A romok mutatják, hogy hajdan vár is állott itten. A falu felett mintegy kétszáz lépésnyire ugyanis szikla emelkedik a Duna fölé, amelynek tetején egy várnak is megfelelő földhalom van. Hogy ki és mikor építette ezt a várat, arra nincs adatunk. 1706 júniusában a kurucok mintegy 150 lépés hosszú és 40 lépés széles (néhol még szélesebb) tábort építettek e romok helyén, árkokkal, sáncokkal és ágyúállásokkal megerősítették, sőt még egy bástyát is csatoltak hozzá, mintegy 80 lépésnyire kelet felé. Ennek az erődítménynek az volt a feladata, hogy feltartóztassa a Duna mentén az ostromlott esztergomi vár felmentésére igyekvő császári sereget. A császáriak azonban ágyúkat vontattak az erődtől délre eső magasabb hegyekre, és onnan két napon át szakadatlanul lőtték az erődöt, a negyedik napon pedig minden oldalról indított rohammal elfoglalták azt. A védőket megsemmisítették, csak néhányan tudtak megmenekülni, átúszva a Dunán. Az áldozatok nagy része a -parasztok közül került ki, akiket a kurucok az erődítési munkára rendeltek. Az elfogottak között voltak olyanok is, főként franciák, akik megszegték a császár hűségére tett esküjüket, ezeket felakasztották. La Moth, a védősereg parancsnoka, az erődépítésben igen járatos férfi, szintén a császáriak fogságába esett. Ö sok római érmet és faragott követ talált az árkok és sáncok építésekor, egyebek között — Timon Sámuel tanúsága szerint — egy olyan követ is, amelybe a CIVITA PANNÓNIA felirat volt bevésve. Áz erődítménnyel azonos sorsra jutott a falu is, amelyet feldúltak a császáriak, nehogy búvóhelyül szolgáljon a menekülőknek. Csak a béke helyreálltával települt be újra. Most vegyesen lakják magyarok és németek, 202 házban és 312 családban. A lélekszám 1511, valamennyi katolikus. Van temploma, plébánosa és iskolája is. Területe a Duna mentén sík, a Dunától távolodva azonban dombos, majd hegyes. Főként a Lábatlan és Bajót felé eső részen vannak magas hegyek, Mogyorós és Tát felé inkább csak dombos. 192 3/4 hold elsőosztályú, 207 hold másodosztályú, 192 hold harmadosztályú és 799 3/4 hold negyedosztályú szántó, 191 és 1/2 kapás harmadosztályú rétet, valamint 860 kapás elsőosztályú és 36 1/8 kapás harmadosztályú szőlőt művelnek. A legelő és a faizás másodosztályú. A kőfejtőkben vörös és sárgászöld színű márványt bányásznak. Az esztergomi bazilika belsejét nagyobbrészt ezzel bur

kolják. Van a faluban öregek otthona, postaállomás és tágas vendégfogadó. A megye pénztárába 1446 forint 41 3/4 krajcárt, illetőleg 1094 forint 23 1/2 krajcárt, tehát összesen 2541 forint 5 1/4 krajcárt fizetnek. UNY a Miskey-család örököseinek és — leányágon át — egyéb családoknak a birtoka. Földje Jászfalu felé erdős, a Tinnye és Kirva felé eső déli részen pedig jó fekete föld. Hasonló minőségű a nyugatra, Dág felé lévő rész is, jóllehet dombos és völgyekkel barázdált. Lakói magyarok és zsidók. 700 lakosa 69 házban és 140 családban él. A katolikusok száma 315, van templomuk és plébánosuk. Van továbbá 205 református saját 135