Esztergom Évlapjai 1988

Helischer József: (1779—1844) Esztergom vármegye statisztikai és helyrajzi leírása (latinból fordította Prokopp Gyula)

nincsen más, földmívelésre alkalmas területük. Itt 34 1/2 kaszás rétjük és 59 holdat kitevő kertjük van. A megyének 768 forint 24 krajcár adót fizetnek, ebből 437 forint 28 krajcár a hadi adó, 330 forint 56 krajcár pedig a háziadó.* A város területének jelentős részét foglalja el a katonai élelemház, amelyet hajdan a várőrség szükségletére építettek, továbbá a jezsuitákegykori kollégiuma, amelyet Széchenyi György érsek alapított 1687ben. Ezt most érseki rezidenciává, a jezsuiták templomát pedig a város plébániatemplomává alakították át. Ez egyszersmind ideiglenes székesegyházként is szolgál. A ferences atyák ugyancsak Széchenyi bőkezűségéből, telepedtek meg. Rendházuk feloszlatása után a 33. magyar gyalogezred nevelőintézetévé alakították át az épületet. Legutóbb Rudnay Sándor érsek megvásáralta a vallásalaptól a zárda épületét, és ott intézetet állított fel a fiatal papok továbbképzésére. A templomban helyezték el a prímási levéltárat és a Pozsonyból átszállított, mintegy 20 000 kötetes prímási könyvtárt, a sekrestyében pedig a káptalan hiteleshelyi levéltárát. Van több más csinos ház is, de ezek többnyire az uradaloméi. Megemlítést érdemel még, hogy a Duna partján, a város egész hosszában három helyen is meleg források törnek fel. A város északi szögletében olyan erővel tör föl a víz, hogy malmot hajt és fürdésre is használják. A másik a ferencesek Mária-rendtartományának posztókészítő műhelye mellett, a falakon kívül fakad, a harmadik a terület déli, a Szent Tamás városkával határos csücskén ömlik a Dunába. Gyermekkoromban malmot hajtott itt az iszapos földből kibuggyanó víz. Egyébként hínár és nád borította a környéket, amíg — mintegy harminc és néhány évvel ezelőtt — Sándor Antal gróf meg nem vásárolta ezt a területet. Sándor gróf sok száz tölgyfatörzset mélyített be az iszapba, és az ezek felett szétterített, máshonnét oda szállított földdel megmagasította a talajszintet, a források vizét pedig medencékben gyűjtötte össze, és föléjük ízléses fürdőépületet emeltetett, amelyet fákkal és virágokkal ültetett körül. Ezt az oly nagy munkával készült művet elpusztította a kérlelhetetlen idő. A víz most ványolókereket hajt. Szent Tamás mezőváros Ez a mezőváros a vár, a Víziváros és a királyi város között fekszik, a magyarok Szenttamás-nak, a németek Thomasberg-nek nevezik. Eredete, mint a váré és a királyi városé is, bizonytalan. Valószínű azonban, hogy Szt. István korában keletkezett, aki a törzsek főnökeitől keresztény foglyaikat kiváltotta és felszabadította, és részint a királyi várak, részint pedig az egyház szolgálatára rendelte őket. Ezek voltak az udvarnokok. Hogy Szenttamás lakói ilyen udvarnokok voltak, az kitűnik Imre királynak 1201. évi okleveléből, amelyben ezeket az udvarnokokat a káptalannak adta, és egyúttal az általuk lakott terület határait is felsorolta. A házak •IItt a zolnay-féle szemelvényes fordításban (1957) ez a mondat olvasható: ,,A Víziváros régi kiváltságai elvesztek." — Piacsek Jeromos fordításában (1884) pedig (amely az eredeti latin szöveget szó szerint követi): „a főpapok némely kiváltságokat engedélyeztek nekik, melyek miután okleveleik elvesztek, lassanként elenyésztek." (A szerk. megj.). 126